Törlés
Egyetlen pillanat alatt képes vagyok bárkit kizárni az életemből és soha többet nem beszélni vele. A barátaim ezelőtt a szokásom előtt mindig értetlenül álltak, főleg azokban az esetekben, amikor olyan embereket tiltottam le mindenhol, akik – szerintük – még érdemeltek volna esélyt, vagy legalábbis lehetett volna lehetőség a békülésre. 40 éves korom felett tudtam meg, hogy ezt azok csinálják, akik betegesen félnek attól, hogy megbántják őket és képtelenek érzelmileg sebezhetőnek mutatkozni. Bizonyára köze van ahhoz is, hogy kiskoromban sokat költöztünk és pár évente teljesen új barátaim lettek, akiktől aztán el kellett köszönnöm.
Könnyek
Több volt barátnőmtől is megkaptam, hogy milyen érzéketlen vagyok, főleg amiatt, hogy egyáltalán nem érintett meg, amikor előttem sírtak. Ennek az az oka, hogy anyám nagy „színésznő” volt, aki imádott jelenetet rendezni – többnyire inkább vélt, mint valós sérelmei miatt – apámnak és ilyenkor mindig patakokban folytak a könnyei. Azonban ha valaki csöngetett, vagy telefonált, egyből egy szempillantás alatt mosolygó bűbáj volt, a nagy drámáról képes volt csettintésre kedélyesre váltani. Sajnos ezért van, hogy nekem még az „igazi” sírás és könnyek sem jelentenek semmit.
Könnyek
Több volt barátnőmtől is megkaptam, hogy milyen érzéketlen vagyok, főleg amiatt, hogy egyáltalán nem érintett meg, amikor előttem sírtak. Ennek az az oka, hogy anyám nagy „színésznő” volt, aki imádott jelenetet rendezni – többnyire inkább vélt, mint valós sérelmei miatt – apámnak és ilyenkor mindig patakokban folytak a könnyei. Azonban ha valaki csöngetett, vagy telefonált, egyből egy szempillantás alatt mosolygó bűbáj volt, a nagy drámáról képes volt csettintésre kedélyesre váltani. Sajnos ezért van, hogy nekem még az „igazi” sírás és könnyek sem jelentenek semmit.
Könnyek
Több volt barátnőmtől is megkaptam, hogy milyen érzéketlen vagyok, főleg amiatt, hogy egyáltalán nem érintett meg, amikor előttem sírtak. Ennek az az oka, hogy anyám nagy „színésznő” volt, aki imádott jelenetet rendezni – többnyire inkább vélt, mint valós sérelmei miatt – apámnak és ilyenkor mindig patakokban folytak a könnyei. Azonban ha valaki csöngetett, vagy telefonált, egyből egy szempillantás alatt mosolygó bűbáj volt, a nagy drámáról képes volt csettintésre kedélyesre váltani. Sajnos ezért van, hogy nekem még az „igazi” sírás és könnyek sem jelentenek semmit.
Olvass még a témában
Szabályok
A szüleim – enyhén szólva – nem voltak érzelgősek, nem igazán törődtek velem, semmilyen szabályt nem kellett betartanom. Nem volt kötelező ebéd, nem volt alvóidő, gyakorlatilag felneveltem magam. Egy tanyán nőttem fel vidéken, kilométereken keresztül nem volt másik ház, így játszópajtások sem, magányos gyerek voltam. Felnőttként sok emberrel veszem magam körül, szinte minden napra megbeszélek valakivel programot, sosem vagyok egyedül és szigorú szabályok szerint élek: mindig ugyanakkor szól az ébresztő, mindig rendesen eszem és időben lefekszem. Ez mások szerint furcsa.
A cikk folytatódik, lapozz!
