Mindig is szerettem olyan emberek történetét alaposabban megismerni, akiknél már az első pillanatban azt éreztem, hogy inspirálóak, és tényleg erőt tudnak adni mondhatni bárkinek, aki éppen elveszettnek vagy motiválatlannak érzi magát. Ilyen számomra Gyarmati Dalma is, aki nemcsak, hogy négy gyermek büszke anyukája, de egy fantasztikus szakember is.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Sokan az Atlas Orvosi és Gyógytorna Központból ismernek, milyen céllal vágtatok bele a megalapításába, és kiknek tudtok ott mostanában segíteni?
Dr. Bogyó Csaba orvos kollégámmal és szintén gyógytornász férjemmel azzal a céllal alapítottuk a központot, hogy holisztikus szemléletben tudjuk segíteni a hozzánk fordulókat.
Jelenleg a fő profilunk a gerincdeformitások kezelése, gerincferdülés, Scheuermann betegség kezelése gyógytornával, manuálterápiával, falmászással, viselkedésterápiával, pszichés támogatással, korzett kezeléssel, és ha szükséges, akkor műtét utáni rehabilitációval.
De megfordulnak nálunk gyerekek és sportolók is, valamint nagyon büszke vagyok a boulder falunkra, ahol tartásjavító, illetve Hópárduc Fejlesztő Falmászás foglalkozásokat tartunk.
Hogyan, mennyire sűrűn telnek a napjaid négygyermekes édesanyaként?
Nagyon szerencsés vagyok, mert sok segítséget kapok a nagymamáktól, azt a tempót, amiben élek, nem is lehetne másként követni. A legkisebb fiam csak kettő, ő még itthon van velem, a többiek intézményben. Hajnalban, alvásidőben tanulok, napközben Anyukám sokat vigyáz Ákosra, akkor járok iskolába vagy adminisztatív munkát végzek.
A délután és a hétvége a családé. A férjem sokat segít, minden gond nélkül rá tudom hagyni a fiúkat, ha nekem munkaügyben el kell utaznom. Igyekszem rendszeresen sportolni, futni vagy úszni, ez a kettő kapcsol ki igazán, és rendezi a kusza gondolataimat.
Melyek voltak számodra eddig a legnagyobb kihívások, amelyekkel anyukaként szembesültél?
Saját magam elfogadása az új helyzetben. Az önbántó gondolatok, a folyamatos lelkiismeret-furdalás amiatt, mert nem a klasszikus értelemben ültem otthon a gyerekekkel. Illetve a szülés utáni depresszióval való megküzdés. Elfogadni és foglalkozni a nehéz érzésekkel, mert gyerekek előtt erre volt egy jó megoldókulcsom, ami a gyerekkel már nem működött.
Nekem nehézséget okozott elfogadtatni a környezetemmel, hogy nem elégít ki a babaillat, a háztartás vezetése, mert mindig is proaktív, kreatív nő voltam, akinek szüksége van arra a fajta szabadságra, hogy tegyen, alkosson-dolgozzon abban, amiben jó. Haragudtam magamra, hogy miért nem elégszem meg a csodás családommal, miért nem tudom kihasználni az otthon töltött időt. Illetve nagyon szeretem a csendet, ami bevallom, ritkán adatik meg.
Most már gyakrabban tudok elutazni konferenciára vagy munkaügyben, és hálás vagyok magamnak, amiért megteszem, ekkor töltődöm. Régebben nagyon szorongtam, hogy mi lesz a gyerekekkel nélkülem, de persze a férjem simán „vitte” a házat a hátán nélkülem is. Mire megtanultam a határaim meghúzását, az is időbe telt.
A cikk folytatódik, lapozz!
A kedvesség, ami mindent áthatol: teraanga, a szenegáli életszemlélet
