Gondolatainknak teremtő erejük van, tehát jól válogasd meg őket! Biztos már te is belefutottál egy-két ehhez hasonló életvezetési tanácsba, csakhogy a legtöbb bármennyire is elcsépelt, igaznak bizonyul. Persze nem azon a túlzó, ömlengős módon. Azt, viszont te is megtapasztalhatod saját magadon, hogy mennyire képes egy-egy gondolat le és felhúzni a hangulatodat.
Minden egy negatív gondolattal kezdődik
Amikor bal lábbal kelsz fel, nem azért lesz végül kész katasztrófa a napod, mert aznap téged szemelt ki a sors, akivel ki akar szúrni, hanem azért, mert belevitted magad egy negatív spirálba, kezdve a felkelés utáni rossz hangulatoddal. Majd egyre feszültebbé, ingerültebbé válsz és úgy érzed, az egész univerzum összeesküdött ellened. Nem! Az elkövető te magad voltál. Mivel ilyen könnyen tudjuk magunkat kártékony irányba sodorni, biztató a tudat, hogy ilyen egyszerű is kijönni belőle. Legalábbis az elején.
Ne feledkezz meg arról, hogy a te hangulatodért csak és kizárólag te vagy felelős.
Most gondolhatod magadban, hogy mégis, hogy lehetnél felelős azért, ha a főnököd bunkó veled, ha a párod sincs tekintettel az érzéseidre, sőt még a boltban is felidegesítettek egy kimerítő munkanap után? Ez valójában a környezeted, ami körülvesz. Az, hogy miként reagálsz rá, már rajtad múlik. Bárkire rá lehet kenni a rosszkedved forrását, csakhogy nem az ő dolguk megoldani.
Gyakori jelenség a negatív spirál előidézése a pánikrohamok előtt. Az illető kezdetben csak érzi a szorító érzés megjelenését, de valójában ekkor már meg kellene tenni az első lépést a folytatás elkerülése érdekében. Aztán jön a testi tünet és ekkor már egy olyan örvénybe kerül a pánikrohammal küzdő, ami lehúzza őt a mélybe. Nagyon gyorsan és hatékonyan kell ilyenkor cselekedni.
Elsősorban a legfontosabb, hogy gondoskodnod kell önmagadról és el kell hinned, hogy bármilyen negatív spirálból ki tudod húzni magad, ha megtanulod kezelni, amihez kérhetsz segítséget, vagy kifejleszthetsz saját módszert is. Hasznos lehet egy nyugtató zene, miközben elképzeled, hogy egy számodra biztonságos helyen vagy, olyanokkal, akiket szeretsz.
Ne hagyd, hogy átvegye feletted az irányítást!
Gondoljunk csak az elmúlt két évre. Az életünkben jelen volt a pánik, félelem és a folyamatos szorongás. Voltak, akik a nap minden percében a hírportálokat bújták és voltak, akik tudatosan kerülték ezeket. Ez nem azt jelenti, hogy utóbbiak képtelenek a valósággal szembenézni, hiszen akarva-akaratlanul szembesülünk a világ történéseivel, amint reggel kézbe vesszük a telefonunkat, azonban egy ponton túl, teljesen felesleges rémhírekkel elárasztani az elménket.
Ezt életünk bármelyik területére rá lehet húzni, akár arra, ha az egyik szerettünket órákig nem érjük el telefonon és már érezzük, hogy egekbe szökött a pulzusunk, egy órája fel-alá járkálunk a lakásban és a lehető legszörnyűbb szituációkat is lepörgettük az agyunkban. Aztán mikor sikerül elérnünk, látszólag megnyugszunk, de mivel szervezetünk sokkal később áll vissza a normális működésre, testünk még mindig abban a sokkos állapotban van és megszokásból így fog reagálni az összes hasonló szituációra.
Mit tehetünk ilyenkor?
Elsősorban végy egy mély levegőt és állítsd meg a gondolatodat! Egyáltalán nem ciki, ha akár kitalálsz magadnak egy saját mantrát ezekre a helyzetekre, majd nyugtasd meg magad, hogy elég erős vagy, történjen bármi. Régebben például rettegtem az orvosi vizsgálatok eredményeitől, valóságos kínszenvedés volt az a pár nap, míg vártam, hogy megérkezzen az e-mail. Percenként nézegettem a telefonomat és már azon gondolkoztam, hogy milyen betegség fog kiderülni, amiről addig sejtésem se volt.
Egy ponton túl, viszont iszonyú stresszes és idegörlő volt ebben élni, tehát döntöttem, hogy a következőnél már másképp csinálom. Egész egyszerűen felesleges volt belelovalom magam abba, ami nem a valóság volt, pusztán a képzeletem szüleménye. Megértettem magammal, hogy bármi is történjék, elég erős leszek ahhoz, hogy megoldjam, de addig is, nem találok ki magamnak betegségeket.
Nem mondom, hogy ma már nincs bennem egy minimális félelem sem a vizsgálatok előtt, de már nem hagyom, hogy egy negatív gondolat lebénítson. A legnagyobb titok talán abban rejlik, hogy megtanultam bízni önmagamban és abban, hogy elég erős vagyok, bármit is tartogasson számomra az élet. Mert, mint mondják: „Mindenki csak annyit kap az élettől, amennyit elbír!”