Egy ártatlan kérdés mutatta meg, mennyire egyedül vagyok a feladatokkal
December 23-án este a konyhában álltam, és éppen azt próbáltam kitalálni, hogyan fér el minden a hűtőben, amikor a férjem megkérdezte, hogy másnap reggelre elkészülök-e mindennel. Nem bántásnak szánta, egyszerűen csak érdeklődött. Én viszont akkor már órák óta takarítottam, előző nap vásároltam be, és még az ajándékok egy része is csomagolásra várt.

Visszakérdeztem, hogy szerinte ki fogja mindezt megcsinálni. Azt mondta, természetesen segít, csak mondjam meg, mit csináljon. Ekkor valamiért nagyon elfáradtam ettől a mondattól. Nem újabb feladatot akartam kiosztani, hanem azt szerettem volna, ha valaki magától is észreveszi, mennyi mindent kell még elintézni.
Először csak annyit mondtam, hogy most nincs kedvem listát írni. Később azonban, amikor már mindketten leültünk, elmondtam neki, hogy nekem nem az a problémám, hogy többet dolgozom a konyhában, hanem az, hogy az egész ünnep megszervezése is az én felelősségemnek tűnik. Ha valami kimarad, én veszem észre. Ha valakinek nincs ajándéka, én kezdek el megoldást keresni. Ha elfogy valami, én gondolok rá előre. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






