Örök kérdés, hogy lehet-e ellenkező neműek között igaz barátság, intimitás nélkül. Mert van, hogy csak egy hajszál választ el két embert attól, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön egymással, és átlépjék azt a bizonyos friend-zónát. De miért maradunk benne, vagy miért nem lépünk egy szinttel feljebb?
Mennyire szoros a barátság?
Azt, hogy milyen szoros valakivel a barátságunk mérhetjük abban, hogy milyen időközönként beszélünk. Felköszöntjük egymást névnapokon, születésnapokon, kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak? Mert a barátságunk régre nyúlik vissza, régi iskolánkból, vagy valamikor egy közös munkahelyen dolgoztunk.
Ezt nevezhetjük, egy, könnyed baráti viszonynak. De, ha a kommunikációnk heti vagy akár napi szintű, az egy szoros kapcsolatot takar. Kérdés az, hogy milyen minőségű. Emberként vagy férfi és nőként beszélünk egymással? Ha megbeszéljük a lelki dolgainkat, feloldjuk egymást, ha stresszesebb állapotban vagyunk, keressük egymás társaságát, ez már egy jóval szorosabb kapcsolatot mutat.
És, ha még szexuálisan vonzódunk is egymáshoz, amit ideig-óráig leplezhetünk és elhessegethetünk, akkor ideje azon elgondolkodnunk, hogy miért nem vagyunk még együtt? Mert azt be kell látnunk, hogy két ember nem tölt el időt egymással, ha nem szimpatikusak egymásnak. Csak ezt be is kell ismernünk magunknak, és egymásnak is. A helyzet adott, csak megoldásra vár.
Mi van akkor, ha az egyik fél többet akar?
Benne lehetünk úgy egy barátságban, hogy mi tudjuk, nem akarok többet a barátunktól. Úgy tekintünk rá, mintha a testvérünk lenne. Könnyedek és lazák vagyunk a társaságában. A gond akkor kezdődhet, ha a barátunk többet akar, mint eddig. Észrevesszük, hogy másképp közeledik hozzánk.
A tekintete, a testbeszéde megváltozik, ha a közelében vagyunk. És a baráti találkozóink, szinte már randikká válnak. Talán már szerelmes is lehet? Ilyenkor kell ébernek és megfontolnak lennünk. Ha mi nem ugyanezt érezzük iránta, és nem tisztázzuk le időben, vagy nem hárítjuk el a közeledését, sérülések is lehetnek belőle. Felelősek vagyunk azért, hogy ne élje bele magát valamibe, ami nem létezik közöttünk.
A párunk legjobb barátja egy nő?
A legnehezebb szituációk akkor adódnak, amikor párkapcsolatban élünk és a párunknak van egy legjobb barátja, aki ellenkező nemű. Ha ismerjük az illető személyt, be lett nekünk mutatva és természetesen megbízunk a párunkban, akkor nincs ok az aggodalomra. De, ha a párunk sokat beszél, csetel vele, és ilyenkor elvonul, és el is rejti a telefonját, figyeljünk jobban.
Ha számos alkalommal mesél róla, hogy mi történt vele, és tudatja velünk, hogy megbeszélnek olyan lelki dolgokat, ami minket is érint, egyre gyanúsabb a történet. És ha még észre sem veszi, de áhítattal beszél róla, lássunk tisztán, már van okunk a féltékenynek lenni. Beszéljünk őszintén a párunkkal.
Kérdezzük, meg tőle, hogy miért szeret vele lenni? Mi van meg benne, ami bennünk nincsen? Boldog velünk? De tegyük fel magunknak is azt a kérdést, hogy mi mindent helyesen tettünk? És, ha megkaptuk a válaszukat, vagy elfogadjuk, hogy köztük ez egy kivételes kapcsolat, ahol működik a férfi-női barátság, vagy elfogadjuk, hogy a másik mindig többet fog jelenteni. Maradunk hárman vagy kiszállunk?
Semmi sincsen kőbe vésve, hogy mit lehet tenni, vagy érezni valaki iránt. De legyen szó, csak barátságról, vagy komoly párkapcsolatról, tartsuk meg a kialakult bizalmat. Ha elvész, nagyon nehéz újra felépíteni. Ne hagyjuk, hogy veszélybe kerüljön.
És ha nem tudunk válaszolni arra, hogy létezik-e barátság férfi és nő között, gondolkodjunk el Karinthy Frigyes mondatain. „Férfi és nő. Hogyan érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar- a férfi a nőt, a nő a férfit.”