Azt, hogy ha kettőnél többen vagyunk egy barátságban, akkor abból általában feszültség keletkezik. Anno volt egy bandánk a lányokkal, öten voltunk benne. Egy ideig nagyon jól működött, tényleg elválaszthatatlannak tűntünk. Aztán szétesett a csapat és először én váltam ki belőle. Sokat gondolkoztam az okon, de valószínű az lehetett a magyarázat, hogy nekem egy kicsit korábban kellett belenőnöm a felnőtt szerepekbe, mint a többieknek.
Ráadásul sokat voltam külföldön is, így megszakadt a jó viszony. Szinte elkönyveltem magamban, hogy „miattam” volt az egész. Nem régen viszont feltűnt, hogy egy másik lány is elmaradt a közös fotókról sőt, az esküvőre sem hívták meg. Így a csapatban már csak hárman maradtak – de vajon meddig?
A legjobb barátnőm csaknem 20 éve viseli ezt a titulust. Szintén ennyi idős barátságot ápolok két férfival is, de ezekben a kapcsolatokban sosem merültek fel feszültségek, rivalizálások. Valahogy úgy tűnik, hogy nem csak a létszám, hanem a nemek is meghatározóak lehetnek – és nem csupán a barátságokban, hanem a kollegiális viszonyban is.
Többet zaklatják a nők a nőket, mint a férfiak a nőket
Az elmúlt éveket beárnyékolták a napfényre került zaklatások, bántalmazások és visszaélések, ám ezek közül szinte mindegyik eset férfiakra irányult. Természetesen nem szándékom lebecsülni azoknak a nőknek a bátorságát, akik kiálltak a nyilvánosság elé (sőt), de úgy tűnik, a nemeket illetően távolról sem szabad általánosítanunk, ha zaklatásról van szó.
Egy új, az Arizonai Egyetemen végzett kutatásból kiderült, hogy a nők sokkal gyakrabban tapasztalnak durvaságot és tiszteletlenséget a munkahelyükön más nőktől, mint a férfiaktól. Ráadásul ezek a durvaságok nem ritkán annyira elmérgesednek, hogy a zaklatott fél záros időn belül inkább új álláslehetőséget keres.
„A tanulmányok azt mutatják, hogy a nők összességében több zaklatásról számolnak be, mint a férfiak” – magyarázza Allison Gabriel egyetemi közleményében. „Azonban mi nem csak arra voltunk kíváncsiak, kiket zaklatnak gyakrabban, hanem arra is, kiktől érkeznek sűrűbben ezek a zaklatások.”
A kutatók három vizsgálatot is készítettek annak megállapítására, melyik nemtől érkezik több munkahelyi durvaság, továbbá kik a pontos célpontok. Férfiak és nők egyaránt válaszoltak azokra a kérdésekre, amik alapján a szakértők felfedhették, mikor és miért érzik rosszul magukat az emberek a munkahelyükön. Kik esnek gyakran áldozatául a lekicsinylő megjegyzéseknek? Kiket hagynak figyelmen kívül az értekezleten? Vagy éppen kikkel foglalkoznak szakszerűtlenül, túlterhelve másokkal szemben?
„A három vizsgálat során következetes bizonyítékokat találtunk arra vonatkozóan, hogy a nők több zaklatást jelentettek más nőktől, mint férfi társaik” – mondta Gabriel.
„Más szóval, a nők alantasabban viselkedtek egymással, mint a férfiakkal, vagy mint a férfiak a nőkkel szemben.”
Természetesen a kutatók hozzátették, mindez nem azt jelenti, hogy a férfiakra nem jellemző ez a viselkedésforma. Csupán azt, hogy amikor a szakértők összehasonlították a zaklatás általános szintjét, akkor az említett eredményt kapták. Ráadásul ez nem lehet véletlen, ugyanis nem egy, hanem mindjárt három tanulmányt is készítettek a kutatók, és mindhárom esetben ugyanez lett az tanulság.
De kik voltak az igazi zaklatók?
Mivel a résztvevők személyiségtesztet is kitöltöttek, a kutatók rá tudtak világítani, hogy minél inkább a nemi normákon kívül állt egy nő, továbbá minél határozottabb volt, annál nagyobb hajlamot mutatott a zaklatásra, a tiszteletlen bánásmódra más nőkkel szemben.
A férfiak esetében kicsit árnyaltabb volt a helyzet. Ők meglepő módon nem szenvedtek társaik zaklatásától akkor sem, ha kevésbé viselkedtek a „nemüknek megfelelően”, azaz nem voltak annyira határozottak, férfiasak. A kutatók szerint ez azt sugallja, hogy a férfiak elismerést, egyfajta társadalmi, kollegiális szavahihetőséget, megbízhatóságot kapnak azáltal, hogy kicsit gyengédebbek lesznek, azaz eltérnek a nemi sztereotípiáiktól.
Ezzel szemben a nők uralkodóvá válnak akkor, ha ugyanezt teszik. A kollégák így részben félelmet tanúsítanak velük szemben, részben viszont méhkirálynőként tekintenek rájuk. Bár elismerik „uralmukat”, nem tudnak jól együtt dolgozni velük. A méhkirálynő is kiközösítés áldozata lesz – még akkor is, ha erre egyébként ad okot.
A kutatók szerint a vállalatoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a méhkirálynőket foglalkoztatók alkalmazottai nagyobb valószínűséggel fognak kilépni a munkahelyükről és mennek el egy másik munkáltatóhoz. Becslések is vannak arra vonatkozóan, hogy ez, avagy az új munkavállalók képzése mekkora gondot jelent a cégeknek. Amerikában átlagosan 14 000 dollárba, csaknem 4 000 000 forintba kerül személyenként.
„A munkahelyi interakciók támogatóbbá tétele az alkalmazottak számára sokat segíthet egy pozitívabb, egészségesebb környezet kialakításában, amely hosszú távon segít fenntartani a vállalat egységét” – zárták a jelentést a szakértők.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!