Az utcai fotózás elég népszerű manapság, de nem volt ez mindig így. Robert Doisneau (1912-1994) a műfaj egyik jeles képviselője és úttörője volt, aki mindig csak a szépet kereste a legegyszerűbb dolgokban is.
Gyerekkora
A francia fényképésznek nem jutott egyszerű gyerekkor: vízvezeték-szerelő édesapja elesett az I. világháborúban, és csak 7 esztendős volt, amikor az édesanyja is meghalt.
Robertet ez után rokonok nevelték fel.
Párizs mindennapjai
Az iskola végeztével előbb műszaki fényképészként, majd képeslap-fotósként dolgozott, de szabadidejében már ekkor is Párizs utcáit járta, és az egyszerű embereket, a mindennapi szépséget fényképezte.
A háború közbeszól
A második világháborúban besorozták, fényképészként szolgált a fronton, és Párizs felszabadulását is fényképezte, legjelentősebb művei mégis a háború után készültek – a fotós már csak a szépséget és az örömöt akarta fényképezni.
Életöröm minden képben
Képei sokszor meghatóak, játékosak, és még ha van is bennük egy kis szomorkás felhang, mégis mintha mindegyik valahogy az életet dicsérné.
Gyerekek és…
Sok fényképén szerepelnek gyerekek, mint az ártatlanság, a játékosság, az életöröm megtestesítői.
… gyerekek
Ezen a képen is gyerekek szerepelnek, akik éppen kijöttek a szellemvasút alagútjából – az arcokon sokféle érzelem látszik.
Kereskedelmi fotózás
Amikor az illusztrált magazinok számára nehezebb idők jöttek, Doisneau a kereskedelmi fotózásból próbált megérni – ekkor elhagyta imádott Párizsát, és az USA-ban, valamint a Szovjetunióban is dolgozott.
Doisneau arca
Szívesen mutatta meg az embereknek azt az arcát, amit kevesen láttak, vagy kevesen akartak meglátni.
Töretlen népszerűség
Élete végén kellemetlen helyzetbe hozta, amikor kiderült, hogy nem minden fotója spontán.
Több olyan képe is volt ugyanis, amiken barátok szerepeltek beállított pózokban, de népszerűségéből végül nem sokat veszített emiatt.
Csók a városháza előtt
Egyik legismertebb képe a Csók a városháza előtt címen vált ismertté, és napjainkra Párizs egyik jelképe lett.
