Maximálisan egyetértek azzal, hogy át kell gondolnunk, ahogyan az öltözködésre és a divatra tekintünk. De talán példát mutathatnának azok, akik a divatőrület kerekét tekerik. Ők most azt éreztetik, hogy minden alkalomra teljesen új outfitben illik megjelenni, és azt látjuk tőlük a közösségi médiában, hogy a boldogság megvásárolható. De csak nekik. Akiknek van pénzük 400 ezerért táskát venni.
Azok pedig, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, nem maradt más, mint hogy magukba szálljanak, és mély szégyenérzetet érezzenek, amiért ők is ugyanarra vágynak, mint az influenszerek és a celebek, csak nekik kevesebb pénzük van erre.
Ami engem illet, én továbbra is igyekszem tudatosabban vásárolni, felmérni, hogy mi az, amire valóban szükségem van, vagy valóban örömet hoz az életembe. Ha tehetem, használtan, turkálókból vagy másodkézből szerzem be ezeket a holmikat. De a bűntudatkeltést biztosan nem fogadom el olyanoktól, akiknek a gardróbja nagyobb mint a nappalim.
