A válogatásban szereplő táskák mindegyike legalább 200 ezer forint volt, de némelyik ennek az árnak a többszöröse. Akárhogy lapozgattam is a két oldal között, nem tudtam nem arra gondolni: a túlfogyasztás, úgy látszik, rendben van, amíg nagyon drága dolgokat veszek a pénzemért.
A minőségi holmik vásárlása persze valahol védhető: ha megbízható forrásból vásárolunk, amiről tudjuk, hogy nem zsákmányolja ki a föld erőforrásait, sem a dolgozóit, ha tartósabb termékeket veszünk, akkor azzal alapvetően csökkenthetjük a fogyasztásunkat és az ökológiai lábnyomunkat is.
Eltolódott a fókusz
De nem éppen az lenne a lényeg, hogy ne vásároljunk több dolgot, mint amire szükségünk van? Hogy ne cseréljük le a ruhatárunkat és a kiegészítőinket minden évszakváltáskor, hanem olyan minőségi, jól kombinálható darabokba ruházzunk be, amiket évekig használhatunk?
Valóban fair dolog virtuális máglyára vetni mindenkit, aki kihasználja a lehetőséget, és olcsóbban vásárolja meg a fast fashion holmikat, ha éppen azok vetik őket a máglyára, akik azt ígérik, hogy a boldogság kulcsát egy újabb fogyasztási cikkben találhatjuk majd meg? Olvass még a témában
