1. szakasz: Függőség
Az első szakasz a függőség elnevezést kapta és azt az időszakot jelöli, amikor még erősen függünk másoktól. Azonban ide nem csak a csecsemőkori függés tartozik, tehát nem kizárólag arról van szó, hogy egy újszülött nem tudja ellátni magát. Függőségben egészen addig maradunk, ameddig nem tudjuk teljesen ellátni magunkat. Ebben a szakaszban alakulnak ki a kapcsolatok alapjai, megtanuljuk, milyen hely a világ, elsősorban közvetlen környezetünk szemüvegén keresztül vizsgáljuk, hogyan, milyen formában tudjuk kielégíteni a legkülönfélébb szükségleteinket.
Vannak, akik nagyon hamar önállóak lesznek, mert megtanulják, hogy nagyon sok mindenben sajnos nem számíthatnak senkire. De olyanok is akadnak, akik túl sok figyelmet, kényeztetést kapnak, mindig a figyelem középpontjában állnak és sosem kell saját csatákat vívniuk. Éppen ezért nem fejlesztik ki azt az önbizalmat és erőt, amire szükségük lenne. Azok, akik gyakorlatilag sosem hagyják el ezt a szakaszt, felnőttként is azt várják másoktól, hogy megoldják problémáikat, irányítsák az életüket.
Vannak, akik nagyon hamar önállóak lesznek, mert megtanulják, hogy nagyon sok mindenben sajnos nem számíthatnak senkire. De olyanok is akadnak, akik túl sok figyelmet, kényeztetést kapnak, mindig a figyelem középpontjában állnak és sosem kell saját csatákat vívniuk. Éppen ezért nem fejlesztik ki azt az önbizalmat és erőt, amire szükségük lenne. Azok, akik gyakorlatilag sosem hagyják el ezt a szakaszt, felnőttként is azt várják másoktól, hogy megoldják problémáikat, irányítsák az életüket.
2. szakasz: Ellenfüggőség
A normális érési szakaszokban a gyerekek elkezdenek megtanulni nemet mondani és ellenkezni – ez egy olyan időszak, ami időről időre előkerül és tinédzserként felerősödik. Ellenfüggőségnek hívják ezt a szakaszt, mert bár önállóak akarunk lenni, valójában még mindig függünk. A kamaszkor ugyanakkor nagy lépés az önállóság és önismeret felé, amikor felfedezzük, kik is vagyunk valójában.
Ez a szakasz a személyes felelősségvállalás és a saját kezdeményezés időszaka, és ahogy a korábbi szakaszból, úgy ebből se lép ki mindenki teljesen. Azok a gyerekek, akik félnek a konfliktusoktól és az erős érzelmektől, nem tudnak leválni szüleikről. A harmincas éveikben, vagy jóval később is haragudhatnak felmenőikre gyermekkori sérelmek miatt, és őket okolhatják kudarcaik végett. Előfordulhat, hogy ekkor kezdenek el lázadozni, avagy megélni mindazt, ami kamaszkorukban kimarad.
Azok a felnőttek, akik ebben a szakaszban rekednek, csak azt látják, mik nem lehettek, nem pedig azt, mivé váltak. Hajlamosak a szenvedélybetegségekre, vagy a mérgező kapcsolatokra és állandóan dühösnek, magányosnak érzik magukat: szó szerint dacolnak a világgal annak ellenére, hogy már rég nem kamaszok.
Ez a szakasz a személyes felelősségvállalás és a saját kezdeményezés időszaka, és ahogy a korábbi szakaszból, úgy ebből se lép ki mindenki teljesen. Azok a gyerekek, akik félnek a konfliktusoktól és az erős érzelmektől, nem tudnak leválni szüleikről. A harmincas éveikben, vagy jóval később is haragudhatnak felmenőikre gyermekkori sérelmek miatt, és őket okolhatják kudarcaik végett. Előfordulhat, hogy ekkor kezdenek el lázadozni, avagy megélni mindazt, ami kamaszkorukban kimarad.
Azok a felnőttek, akik ebben a szakaszban rekednek, csak azt látják, mik nem lehettek, nem pedig azt, mivé váltak. Hajlamosak a szenvedélybetegségekre, vagy a mérgező kapcsolatokra és állandóan dühösnek, magányosnak érzik magukat: szó szerint dacolnak a világgal annak ellenére, hogy már rég nem kamaszok.
Olvass még a témában
3. szakasz: Függetlenség
Ideális esetben valahogy átevickélünk az első két szakaszon, ki-ki a maga ütemében, életkörülményei tükrében. Ekkor jön a megnyugvás és a függetlenség: elkezdünk felnőttként élni. Saját számlákkal, saját háztartással és saját problémákkal – de közben saját döntésekkel is. Kialakul a valódi identitás, személyiség.
Ez a szakasz – bármennyire is vágyott, kívánatos – nagyon törékeny, főleg az első néhány évben. Félig mégis az ellenfüggőségben vagyunk, reális és nagybetűs félelmekkel küzdünk és tudat alatt is tartunk attól, hogy vissza kell lépnünk. Közben viszont ijesztő annak boncolgatása is, hogy van-e egyáltalán visszaút, hiszen a felelősség már a miénk. Sokan dacolnak még kicsit, pl. azzal, hogy nem fogadnak el támogatást szüleiktől, vagy nem kérnek segítséget senkitől, csak féltve őrzik, dédelgetik frissen bezsebelt önállóságukat és függetlenségüket.
A traumákon átesett gyermekek segítség nélkül bizonyosan nem tudnak átlépni a harmadik szakaszba, de a harmadik szakaszból sem tudnak továbblépni azok, akik itt túlságosan mereven viselkednek. Akik gyengeséggel azonosítják az együttműködést, azok ugyan függetlenek maradnak, de nem értik meg, hogy még nagyobb hatást gyakorolhatnak a világra, ha másokat is bevonnak az életükbe.
Ez a szakasz – bármennyire is vágyott, kívánatos – nagyon törékeny, főleg az első néhány évben. Félig mégis az ellenfüggőségben vagyunk, reális és nagybetűs félelmekkel küzdünk és tudat alatt is tartunk attól, hogy vissza kell lépnünk. Közben viszont ijesztő annak boncolgatása is, hogy van-e egyáltalán visszaút, hiszen a felelősség már a miénk. Sokan dacolnak még kicsit, pl. azzal, hogy nem fogadnak el támogatást szüleiktől, vagy nem kérnek segítséget senkitől, csak féltve őrzik, dédelgetik frissen bezsebelt önállóságukat és függetlenségüket.
A traumákon átesett gyermekek segítség nélkül bizonyosan nem tudnak átlépni a harmadik szakaszba, de a harmadik szakaszból sem tudnak továbblépni azok, akik itt túlságosan mereven viselkednek. Akik gyengeséggel azonosítják az együttműködést, azok ugyan függetlenek maradnak, de nem értik meg, hogy még nagyobb hatást gyakorolhatnak a világra, ha másokat is bevonnak az életükbe.
A cikk folytatódik, lapozz!
