4. szakasz: Egymásrautaltság
Ebben a szakaszban az emberek felismerik, hogy együttműködésre van szükségük másokkal. Szilárd értékrendjük és alapelveik vannak, olyanokat gyűjtenek maguk köré, akikkel azonosulni tudnak. Megtalálják a belső irányítást és életüket saját elveik mentén alakítják. Akik idáig eljutnak, azok elfogadják, hogy nem tudnak mindent önállóan megcsinálni, de tisztában vannak azzal, hogy nem is kell.
Attól, hogy mások segítségét kérjük, még nem leszünk gyengék és a támogatás igénylése nem azt jelenti, hogy egyedül nem lennénk képesek rá. Csupán annyit tesz, hogy egyedül az egész tovább tartana. Ekkor már bízunk másokban annyira, hogy merünk tőlük kérni és bízunk abban, hogy segítséget remélhetünk. Sőt, tudjuk, hogy szeretteink támaszt tudnak nekünk nyújtani.
Ebben a szakaszban már csak az a kihívás, hogy megmaradjunk az arany középúton, tehát megengedjük másoknak, hogy segítsenek, de közben mi magunk legyünk azok, akik ténylegesen irányítjuk az életünket.
Attól, hogy mások segítségét kérjük, még nem leszünk gyengék és a támogatás igénylése nem azt jelenti, hogy egyedül nem lennénk képesek rá. Csupán annyit tesz, hogy egyedül az egész tovább tartana. Ekkor már bízunk másokban annyira, hogy merünk tőlük kérni és bízunk abban, hogy segítséget remélhetünk. Sőt, tudjuk, hogy szeretteink támaszt tudnak nekünk nyújtani.
Ebben a szakaszban már csak az a kihívás, hogy megmaradjunk az arany középúton, tehát megengedjük másoknak, hogy segítsenek, de közben mi magunk legyünk azok, akik ténylegesen irányítjuk az életünket.
