Fejlődésünk nem ér véget a gyermekkorral: a fejlődés egy hosszú és sokszínű utazás, amely életünk végéig tart. Sigmund Freud az emberi fejlődés öt szakaszból álló modelljét dolgozta ki, amivel átfogóan ismertette az egyes szakaszok sajátosságait és kihívásait. Egy modernebb, újabb fejlődési modell a Stephen Covey-féle Maturity Continuum, ami viszont négy lépcsőben ábrázolja az egyes szakaszok jellemzőit és kihívásait:
1. szakasz: Függőség
Az első szakasz a függőség elnevezést kapta és azt az időszakot jelöli, amikor még erősen függünk másoktól. Azonban ide nem csak a csecsemőkori függés tartozik, tehát nem kizárólag arról van szó, hogy egy újszülött nem tudja ellátni magát. Függőségben egészen addig maradunk, ameddig nem tudjuk teljesen ellátni magunkat. Ebben a szakaszban alakulnak ki a kapcsolatok alapjai, megtanuljuk, milyen hely a világ, elsősorban közvetlen környezetünk szemüvegén keresztül vizsgáljuk, hogyan, milyen formában tudjuk kielégíteni a legkülönfélébb szükségleteinket.
Vannak, akik nagyon hamar önállóak lesznek, mert megtanulják, hogy nagyon sok mindenben sajnos nem számíthatnak senkire. De olyanok is akadnak, akik túl sok figyelmet, kényeztetést kapnak, mindig a figyelem középpontjában állnak és sosem kell saját csatákat vívniuk. Éppen ezért nem fejlesztik ki azt az önbizalmat és erőt, amire szükségük lenne. Azok, akik gyakorlatilag sosem hagyják el ezt a szakaszt, felnőttként is azt várják másoktól, hogy megoldják problémáikat, irányítsák az életüket.
Vannak, akik nagyon hamar önállóak lesznek, mert megtanulják, hogy nagyon sok mindenben sajnos nem számíthatnak senkire. De olyanok is akadnak, akik túl sok figyelmet, kényeztetést kapnak, mindig a figyelem középpontjában állnak és sosem kell saját csatákat vívniuk. Éppen ezért nem fejlesztik ki azt az önbizalmat és erőt, amire szükségük lenne. Azok, akik gyakorlatilag sosem hagyják el ezt a szakaszt, felnőttként is azt várják másoktól, hogy megoldják problémáikat, irányítsák az életüket.