A lezárások hatása
A lezárások alatt azonban elszakadtunk támogató hálózatainktól: a nagyszülőktől, a nagynéniktől és a nagybácsiktól, de az iskoláktól, óvodáktól és játszócsoportoktól is, amelyek mind segítettek utánozni ősi emberi csoportstruktúráinkat.
Ha pedig ez nem lett volna elég, a szülőktől elvárták, hogy úgy álljanak helyt ezekben az újonnan elszigetelt kis egységekben, mintha az természetes volna – holott evolúciós szempontból ez teljesen szembe megy az ösztöneinkkel és az évmilliók során kialakult mintáinkkal. „Sokunk számára ez szinte lehetetlennek tűnt, és nem volt valódi magyarázat arra, hogy miért érzünk így” – mondja Raihani.
„Hiszen a mi nyugati családfelfogásunk olyan nagy hangsúlyt fektet az anyai gondoskodásra, és olyan keveset a többi családtag hozzájárulására. Az elvárás az volt, hogy az anyák és apák, vagy akár egyedül az anyák bőven elegendőek legyenek gondozóként.”
Mindez azonban evolúciós szempontból irreális elvárás, és, ha ez a magyarázat nem is segít a lezárások okozta stressz elviselésében, talán az a gondolat segíthet, hogy a kimerültség és a stressz teljesen normális, hiszen szó szerint olyan kihívásokkal kell most megbirkóznod szülőként, amire soha eddig nem volt berendezkedve az emberi társadalom. Olvass még a témában
Nem akarok többé büszke lenni arra, hogy mennyi mindent kibírok
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat” – Nagyszülők, akik átlépték a határokat
Ezt hozza 2026. augusztus 28. a numerológia szerint: bátorság és belső erő
Ez egy jel, hogy átgondold, tényleg normálisak-e a dolgok, vagy csak megszoktad őket
Következő cikkünk10 vérlázító sztori a legbutább alkalmazottakrólVolt már olyan munkatársad, aki ugyanannyira volt „lelkes”, mint amennyire ostoba? Az alábbi tíz esetben pont ilyen volt az alkalmazott.Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
