Amikor a gyerek és a szülő barátként viselkednek. Elmosódott szerepkörök

Kevés olyan család van, ahol mindig, minden tökéletesen működik, ugyanis ehhez szükségeltetik minimum két teljesen érzelmileg is érett fél, akik leszámoltak generációs mintáikkal és nem sebezik tovább sem magukat, sem az utódokat. Ellenkező esetben, szülő és gyerek nincsenek a helyükön, a szerepköröket tekintve, gyakran még egymással is helyet cserélhetnek.

Mi az a parentifikáció?

Ahhoz, hogy megértsük a parentifikációt, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy gyerek, hogy szereti a szüleit. Szinte rajongva, megtéve mindent, hogy a szülő viszonozza szeretetét. Ezért képes a végletekig elmenni, akár saját identitását megtagadva létezni. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen átformált személyiségként éli az életét, olyanná formálva magát, amitől feltételezi szülei szeretetét.

Ezekben a családokban, általában magasan is van a léc. Gyakran olyan célokat tűznek a gyerek elé, melyeknek képtelenség megfelelni, de legalábbis teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy amúgy ő mire vágyna.

Parentifikált családban a gyerek még akár arra is képes lehet, hogy a szülei kapcsolatába behúzza magát.

Vagy azért, hogy az egyik felet helyettesítse a másiknak egy rosszul működő párkapcsolatban, vagy azért, mert szülei éretlensége miatt korán fel kellett nőnie. Előbbi esetben jellemző, hogy a parentifikált gyerek teljesen kiszolgálja érzelmileg a szüleit és lesi minden kívánságukat.

Természetesen nem egy közeli szülő-gyerek kapcsolattal van a baj, hanem azzal, amikor például az édesanyának a gyereke a legjobb barátja, akivel minden problémáját megoszthatja, esetleg a gyerek apjáról is panaszkodhat neki. Fontos leszögezni, hogy szülő és gyerek nem barátok. Állhatnak nagyon közeli kapcsolatban, de egy egészséges kapcsolathoz elengedhetetlen a határok megtartása.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2

»