A férjemmel a szerencsések közé tartozunk: viszonylag sűrűn el tudunk „szökni” kettesben, legyen szó egy gyors ebédről vagy bármilyen tartalommal megtöltött programról.
Ezek az alkalmak szinte kivétel nélkül feszültségmentesen, kellemes hangulatban telnek, és a mindennapokban is elkerülnek minket a nagyobb konfliktusok. Ám a nagy számok törvénye alapján néha mi is belefutunk egy-egy kellemetlen élménybe – a legutóbbi ilyen eset viszont felébresztett bennem egy fontos felismerést arról, hogy mikor éri meg kiállni az igazunkért, és mikor érdemesebb inkább csendben engedni.
Az egyik este egy népszerű pizzériába foglaltam asztalt kettőnknek. Tudtuk, hogy sokan szeretik a helyet, de minket is meglepett az aktuális nyüzsgés: pont velünk egy időben érkezett meg a közeli bázison dolgozó, körülbelül negyvenfős olasz katonai csapat is. Egy percig sem bánkódtunk a tömeg miatt, hiszen ezek az eredeti olasz pizzák gyorsan sülnek a kemencében, mi pedig egyébként sem siettünk sehova. Olvass még a témában
Így készülünk a karácsonyra válás után, közös gyerekkel
Tényleg az influenszereket utáljuk, vagy csak nem bírjuk elviselni a sikeres nőket?
„Ha sírt, azonnal ment a pofon” – Így sebzi meg egy anya a fia lelkét
„Jól látom, hogy fogytál?” – Miért érzik úgy az emberek, hogy muszáj szóvá tenniük a másik testsúlyát?
A rendelés a pultnál zajlott, így miután választottam, a férjem biztatott, hogy üljek le, ő majd kivárja a sort. Szóltam is a pincérnek a névre szóló foglalásunk miatt, aki nagyon kedvesen leültetett a helyiség talán legjobb, leghangulatosabb asztalához.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






