Húszéves koromtól kezdve minden pszichológusnál, minden baráti beszélgetésen ugyanazt a mondatot hoztam fel: „Biztos én csinálok valamit rosszul, mert anyámmal soha semmi nem elég.” Elhoztam neki ajándékot, ő megkérdezte, miért nem a másikat vettem. Bemutattam a párom, ő másnap felhívott, hogy szerinte túl sovány, vagy túl hangos, vagy nem elég figyelmes velem. Minden alkalommal magyarázatot kerestem a viselkedésére, mert azt tanultam meg kiskoromban, hogy az én dolgom kitalálni, mit vétettem, nem az övé, hogy elmagyarázza, mi bántja.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






