Volt egy mondat, amit évekig magamban hordtam, mint egy zsebkövet. Apám mondta, egy karácsony estén, a konyhaasztalnál, miközben a pulykacsontot piszkálta a villájával: „Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset, de dolgozom magamon.” Akkor huszonkét éves voltam, és elhittem. Aztán még vagy tíz évig elhittem, mindig egy kicsit másképp megfogalmazva, de ugyanazzal a lényeggel.
Nem a haragot volt a legnehezebb elengedni
Nem arról akarok most beszélni, hogy milyen volt vele felnőni. Az a rész már lezárult bennem, vagy legalábbis annyira, amennyire egy gyerekkor lezárható. Arról szeretnék inkább mesélni, hogy mennyivel tovább tartott elengedni azt, ami utána jött: a várakozást.
Mert a haraggal viszonylag hamar elszámoltam. Volt pár év, amikor tényleg dühös voltam, amikor az órákig tartó terápiás beszélgetések felét arról vezettem, hogy miért nem hívott fel a szülinapomon, vagy miért csak akkor figyelt rám, amikor valami baj volt velem. De a harag, kiderült, elfogy. Kimerül, mint egy akkumulátor, ha nem tápláljuk folyamatosan. Olvass még a témában
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
Elbűvölnek, de ne dőlj be nekik – 4 születési hónap, aki profi a bókolásban
Ezt hozza 2026. szeptember 27. a numerológia szerint: új kezdetek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
