A szinglik jóval boldogabbak a kor előrehaladtával – állítja egy új kutatás, és a tanulmányból az is kiderül, hogy a mostani szinglik sokkal boldogabb életet élnek, mint korábban.
Az egyedül élőkre gyakran aggatunk sztereotípiákat, bélyeget, de ha valóban kíváncsiak vagyunk arra, ők hogyan érzik magukat, és nem csupán arra, mások mit gondolnak róluk, kiderül, hogy a szinglik élete nagyon más, mint gondolnánk. Az idő előrehaladtával az egyedülállók egyre jobb, teljesebb életet élnek, illetve ők maguk is egyre elégedettebbek az életükkel. Talán korábban egy partnerkapcsolat léte vagy nemléte jobban meghatározta a magányosság érzését, de mára már kevésbé lényeges.
A jó hír egy közelmúltbeli tanulmány alapján, hogy a szingli léttel való elégedettség nő az idő előrehaladtával és az életkorral, a partner léte vagy hiánya pedig az idővel egyre kevésbé válik relevánssá.
Az egyedülálló felnőttek az idő múlásával egyre elégedettebbé válnak az életükkel.
A tanulmányban a 40-85 éves korosztályt vizsgálták, és a kutatások alapján kiderült, hogy míg az egyedül élők az évek múlásával egyre elégedettebbeknek érezték magukat, a romantikus párkapcsolatban élő középkorúak kapcsolata épp hanyatlóban volt, és csak idősebb korukban kezdett el javulni.
A szerzők összehasonlították a párkapcsolatban élők magányosság érzését a szinglikével. A párkapcsolatban élők házasok, élettársak vagy tartós kapcsolatban élők, az egyedülállók pedig az özvegyek, az elváltak valamint az egész életükben egyedülállók.
A magányosság jellege leginkább a korábban házasságban élők és a házasok között mutatott jelentős különbséget; azok pedig, akik soha nem házasodtak össze, nem érzik magukat túlzottan magányosnak.
Például a 65 éves vagy annál idősebb emberek közül az özvegyek érezték magukat a legmagányosabbnak. Azok, akik soha nem voltak házasok, azaz a vizsgált személyek közel fele (46%) azt mondta, hogy soha nem érezte magát magányosnak, és csak 9% mondta azt, hogy gyakran vagy mindig magányos.
A pénzügyi szabadság – különösen a nők körében – jelentősen megváltoztatta a társadalom képét: sok egyedülálló személy vált önállóbbá általa. Bár a nők még mindig kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak, mérhetően nőtt azoknak a nőknek a száma, akik elég pénzt keresnek ahhoz, hogy eltartsák magukat és talán még a gyerekeiket is. Ők már nem csak gazdasági megfontolásból kötődnek a férjükhöz.
Elmúltak azok az idők is, amikor azért volt szüksége a nőknek és a férfiaknak is házastársra, hogy megbélyegzés vagy szégyen nélkül élhessenek rendszeres szexuális életet. Az egyedülálló anyák gyermekei ma már ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a házasságban élő szülők gyermekei. A fogamzásgátlás és a törvényes abortusz megjelenésével, valamint az orvosi reprodukciós eljárás komoly fejlődésével a nők élhetnek nemi életet gyerekvállalási kényszer nélkül, és szex nélkül is képesek gyermeket vállalni.
Boger és Huxhold egyik magyarázata arra, hogy miért egyre elégedettebbek a szinglik az életükkel, az évek múlása:
Az öregedéssel egyre kevésbé jelent stigmát az egyedüllét, mert egyre többen válnak az idősebb korosztályban is egyedülállóvá.
Másrészt az egyedülálló emberek jelentősebb személyiségfejlődésen mennek keresztül, és nagyobb autonómiát tapasztalnak egy öt éves periódust tekintve, mint azok, akik házasságban élnek. Előfordulhat, hogy kevésbé lesz kiszámítható, hogyan alakul az életed, ha egyedül maradsz, összehasonlítva azzal, ha házasságban élsz és gyermekeket nevelsz, de a kevesebb kiszámíthatóság egyben több lehetőséget is jelenthet, ami izgalmassá teheti az életet.
A partnerkapcsolatban élők is érezhetik magukat szörnyen magányosnak, és a szingliknek sem kell örökös magányban élniük csupán azért, mert nincs tartós párkapcsolatuk.
Kép forrása: mjth/depositphotos.com