Egy érzelmi szempontból instabil személy legtöbbször hangulatingadozással küzd, nehezen érthető, követhető, reakciói kiszámíthatatlanok. Előfordul, hogy látszólag minden ok nélkül lehangolttá, motiválatlanná válik, vagy épp indulatos, dühös lesz, esetleg teljesen bezár, elzárkózik. És míg van, akinél ez csak pillanatnyi állapot, mert épp egy trauma, nagyobb stresszhelyzet hozta ki belőle ezt a bizonyos hangulatingadozást, másoknál akár ez állandó is lehet.
Román Boglárka, pszichológus, pár-, és családterapeuta szerint sok dologtól kialakulhat egy ilyen trauma: érzelmileg nem biztonságos gyermekkor, családi háttér, korai szeparációs élmények, kiszámíthatatlan, labilis szülői viselkedés, tartós távollétek, elhanyagolás, bántalmazás, megalázás, megszégyenítés és egyéb traumatikus élmények. A pszichológus azt mondja, egy ilyen környezetben felcseperedő gyermek gyakran állandó készenléti állapotban érezheti magát.
Szorong, elfojtja nehézségeit, hárít, csak igyekszik túlélni. Ezek mind-mind közrejátszhatnak egy belső bizonytalanságban, ez az eszköztelenség pedig minden ok nélkül lehangolttá, motiválatlanná, akár indulatossá vagy dühössé tehet. Alapját képezi az érzelmi labilitásnak, amely, ha nincs kezelve, feloldva, egész életünket megkeserítheti. Olvass még a témában
Ha a másiknál rendszeresen észreveszünk, akár pillanatok alatt bekövetkező kiüresedést, hirtelen, intenzív haragot, megközelíthetetlenséget, elzárkózást, kezdjük el figyelni, mert lehet, hogy bizony szerelmünk is az érzelmileg instabil állapotoktól szenved. Előfordul, hogy a pár másik tagja ilyenkor visszavonul és inkább a másikra hagyja a helyzetet, de ez nem jó taktika. Hosszú távon ezzel csak teret engedünk a másik hangulatingadozásainak, holott ezeket inkább csökkenteni, feloldani kellene.
