A konfrontálódás minden felnőtt és gyermek életének szerves része. Aki közösségben él, az konfliktusba kerül másokkal, ez kivédhetetlen – viszont a módszerek, amelyekkel kezelni tudjuk ezt a helyzetet, tanulhatóak.
Boldogságunk szempontjából alapvető, milyen kapcsolatot ápolunk másokkal
Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy ha érzed a környezetedben élők szeretetét, törődését, elismerését, az egyértelműen pozitív hatással van rád. Valószínű, hogy ez máris olyan szilárd alapokat ad számodra, aminek köszönhetően magabiztosabb, határozottabb vagy és elébe mész a különféle akadályoknak ahelyett, hogy azok legyőznének. A szeretteljes légkör, a boldog családi-szerelmi kapcsolatok biztosítják, hogy pozitívan lásd az életet, bátorsággal vértezd fel magadat és ne rettenj meg a kihívásoktól, problémáktól.
Mindez nagyon felemelően hangzik, ám sajnos sokan aggódnak azért, hogy ez a boldogság-lufi kipukkan, vagy ami még rosszabb: rengetegen nem tapasztalják meg, mit tudnak nyújtani ezek a harmonikus kapcsolatok.
Ilyenkor elhatalmasodhat a magány, az elhagyatottság, a gyengeség érzése, akárcsak az elszigeteltség és a szomorúság, a pesszimizmus. Egy ilyen háttérrel, vagy éppen hozzáállással sokkal nehezebb megoldani a gondokat és orvosolni a problémákat, mint előbbivel. Könnyen kialakulhat egy ördögi kör: a körülmények miatt nincs motiváció a problémák orvosolására. Nehéz ebből kilépni és áttérni a másikba, ugyanis a pozitív spirál pont ilyen ragadós. Ha ideális az alap, akkor a nehezebb pillanatokat sem olyan borzasztóan körülményes orvosolni.
A pszichológiai kutatások szerint van néhány olyan módszer, lehetőség, amelyeknek köszönhetően orvosolni tudjuk ezeket a mélypontokat és tudatosan tehetünk azért, hogy a gyakori problémáknak búcsút inthessünk. Ezen az úton a legfontosabb, hogy megtanuljunk helyesen konfrontálódni, azaz úgy kezelni a nehézségéket, hogy azok végül pozitív megoldással, előremutató végkimenetellel záruljanak. Mit tehetsz, ha úgy érzed, nem harmonikusak a kapcsolataid?
Ne a probléma elfojtását, hanem a csendet válaszd
Sajnos nagyon gyakori módszer egy-egy probléma „kezelésére” az elfojtás. Úgy teszünk, mintha ott se lenne, mintha nem kellene foglalkozni vele, ám ez legfeljebb csak látszólagos megoldást jelent. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a következő konfliktus alkalmával, mikor már nem sikerül az elfojtás, borul a bili. Ekkor az évekkel korábbi dolgokat is a másik fejéhez vágjuk – amikről az illetőnek sokszor fogalma sincs. Az elfojtás nem megoldás, ugyanis nem kezeli a problémákat, csak ideiglenesen elrejti, ám azok így tudat alatt munkálkodnak.
Az elfojtást gyakran ötvözzük egyfajta némasággal is: ez egy passzív-agresszív taktika. Hasonlóan az elfojtáshoz, itt sem történik nyílt kommunikáció, hanem a szeretet és a figyelem megvonásával manipuláljuk a körülöttünk élőket. Tipikus példa rá, mikor a másik megkérdezi, hogy „mi a baj?” és erre az a válasz, hogy „semmi”. A lényege a módszernek az, hogy igyekszünk visszaszerezni általa az irányítást, még ha ez az irányítás csupán látszólagos.
Sajnos a taktika nem vezet sikerhez, mert a gyakorlása nem arról van szó, hogy kérsz egy kis haladékot, hogy átgondolhasd a helyzetet. Utóbbi hasznos és jó módszer mind a konfliktusok számának csökkentéséhez, mind a megfelelő döntések meghozatalához. Azonban az elfojtás, vagy a némaság duzzogással összekötve sajnos jóval több hátrányt jelent a kapcsolatokat tekintve.
Próbáld megnyomni a szünet gombot
Ha ideges, dühös vagy, akkor sokkal nagyobb eséllyel reagálsz úgy az adott szituációban, hogy azt később megbánod. Egyes esetekben ez azt jelenti, hogy elfojtod, magadban tartod a problémákat, vagy ordibálni kezdesz, földhöz vágod, ami éppen a kezed ügyében van. Előtérbe kerül a gyermeki éned, azok a minták, amiket akkor láttál, vagy sajátítottál el és könnyen lehet, hogy olyasmit teszel, amit utólag nagyon kínosnak érzel majd.
Ezzel nem csak az a probléma, hogy ciki helyzetbe sodrod magadat, hanem az is, hogy mindebből mások messzemenő következtetéseket vonnak le. De nem hibáztathatod őket, a te szemedben is megváltoznak az emberek, ha ugyanígy cselekszenek. Az ilyen konfrontálódási stílusoknak sajnos ez az ára, olyan helyzeteket bonyolítanak, amelyeket utólag sokkal nehezebb helyesen kezelni.
Vannak olyan viták, amelyek örökre megváltoztathatnak egy kapcsolatot, legyen az szerelmi, vagy éppen kollegiális, baráti. Az önuralmadat muszáj fejlesztened, különben óhatatlanul is olyat fogsz a másik fejéhez vágni, vagy úgy adod elő számára, amit nem tud elfelejteni. Még akkor sem, ha a lehető legjobb utat választja és megért téged, valamint megbocsát.
Annak érdekében, hogy az ilyen helyzetek ne legyen gyakoriak, vagy ami még jobb, meg se történjenek, érdemes keresned magadon egy „szünet gombot”. Konkrét fizikai jelei is vannak, ha készülsz felrobbanni: ökölbe szorul a fejed, érzed, ahogy lüktet az ér a fejedben, meleged lesz, stb. Ezek segítségével viszont könnyen tudatosíthatod magadban a szituációt.
Mikor ezek feltűnnek, jöhet a szünet gomb: kérj egy pár perc gondolkodási időt, kezdj el mély levegőt venni az orrodon, a szádon pedig lassan fújd ki – nem is gondolnád, ez mennyire hatásos!
Rengeteget segít az is, ha kívülről nézed a helyzetet és átgondolod, a mostani probléma, mekkora hatással lesz az életedre. Mérlegeld, hogy jövő héten, pár hónap múlva, esetleg öt év után számítani fog? Valószínűleg nem. Ha így nézed a dolgokat, teljesen másként festenek majd!
Amennyiben törekszel arra, hogy elkerüld az éretlen konfrontációs stílusokat és összepontosítasz arra, mennyi pluszt ad neked az adott emberi kapcsolat, akkor könnyedén új szintre emelheted a társasági életedet. Próbáld ki!