Ne a probléma elfojtását, hanem a csendet válaszd
Sajnos nagyon gyakori módszer egy-egy probléma „kezelésére” az elfojtás. Úgy teszünk, mintha ott se lenne, mintha nem kellene foglalkozni vele, ám ez legfeljebb csak látszólagos megoldást jelent. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a következő konfliktus alkalmával, mikor már nem sikerül az elfojtás, borul a bili. Ekkor az évekkel korábbi dolgokat is a másik fejéhez vágjuk – amikről az illetőnek sokszor fogalma sincs. Az elfojtás nem megoldás, ugyanis nem kezeli a problémákat, csak ideiglenesen elrejti, ám azok így tudat alatt munkálkodnak.
Az elfojtást gyakran ötvözzük egyfajta némasággal is: ez egy passzív-agresszív taktika. Hasonlóan az elfojtáshoz, itt sem történik nyílt kommunikáció, hanem a szeretet és a figyelem megvonásával manipuláljuk a körülöttünk élőket. Tipikus példa rá, mikor a másik megkérdezi, hogy „mi a baj?” és erre az a válasz, hogy „semmi”. A lényege a módszernek az, hogy igyekszünk visszaszerezni általa az irányítást, még ha ez az irányítás csupán látszólagos.
Sajnos a taktika nem vezet sikerhez, mert a gyakorlása nem arról van szó, hogy kérsz egy kis haladékot, hogy átgondolhasd a helyzetet. Utóbbi hasznos és jó módszer mind a konfliktusok számának csökkentéséhez, mind a megfelelő döntések meghozatalához. Azonban az elfojtás, vagy a némaság duzzogással összekötve sajnos jóval több hátrányt jelent a kapcsolatokat tekintve. Olvass még a témában
