Amikor főztem, próbáltam csak az ételre koncentrálni – a vágásra, az illatokra, a színekre. Romantikus elképzelés volt, de közben azon kaptam magam, hogy a pörkölt rotyogása közben automatikusan nyúlok a telefonért, vagy hogy fejben a következő napi meeting anyagát próbálom összerakni. És bevallom: így sokkal jobban éreztem magam, mintha kizárólag a hagyma pirulását figyeltem volna.
Rájöttem, hogy a multitasking számomra nem puszta rossz szokás, hanem az agyam természetes működésmódja. Én egyszerűen így érzem komfortosan magam: ha takarítok, szeretem közben hallgatni a kedvenc podcastjaimat, ha főzök, mindig keresek közben egy „mellékfeladatot” – például kipakolom a mosogatógépet, amíg felforr a víz. Ha ablakot kell mosni, akkor szinte csak úgy tudom rávenni magam, ha közben elintézhetek pár telefont.
Egy ideig bűntudatom volt emiatt. Azt gondoltam, valami baj van velem, mert képtelen vagyok a „zen” lassúságban élni, ahogy azt a keletiek javasolják. De idővel elfogadtam: egyszerűen nem vagyunk egyformák. Olvass még a témában
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
Feleség vagyok, nem projektmenedzser – Hogyan lett a nőkből a háztartás titkárnője?
4 dolog, amit titokban minden anyuka szokott csinálni – nem ciki magadra ismerni
Van, akinek jót tesz, ha minden energiáját egyetlen dologra összpontosítja, engem viszont kifejezetten inspirál, ha több irányból érnek ingerek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden helyzetben maradt a régi szokásom. Megtanultam például, hogy olvasás közben nem tudok multitaskingolni. Ott tényleg szükségem van a teljes figyelmemre, különben egyszerűen nem értem meg a történetet. Ugyanez igaz a lányommal töltött időre is: ha vele vagyok, szeretnék tényleg ott lenni, nem fél szemmel a telefonomat figyelni. Vannak tehát pillanatok, amikor sikerült leszoknom a párhuzamos zsonglőrködésről, és ezek valóban sokkal gazdagabb, mélyebb élményeket adnak.
De a mindennapjaim többi részében már nem erőltetem a lassítást. Megtanultam szeretni a saját, kissé kaotikus, mindig kalandozó elmémet. Olyan, mint egy rádió, amelyben egyszerre szól több csatorna – néha idegesítő, de közben izgalmas és életteli is.
Szóval ha a kérdés az, hogy sikerült-e leszoknom a multitaskingról, a válaszom az, hogy nem. De a fontos különbség az, hogy ma már nem is akarok.
Következő cikkünk„Ahogyan a párod az anyjával beszél, úgy fog pár év múlva veled is” – Mi volt életed legjobb tanácsa?Az Élet olykor olyan helyről lát el minket bölcsességgel, ahonnan a legkevésbé várnánk.Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
