A fa mindig is része volt az életünknek. Meleget ad, használati tárgyakat készítünk belőle, oxigént ad létünkhöz, gyümölcse táplálék, lombja árnyékot ad, és gyönyörű, gondoljunk csak az ukrajnai szerelem alagútjára. A fa több szempontból különleges: mint növény, mint szimbólum, mint alapanyag.
A fa, mint szimbólum
A Bibliában úgy jelenik meg a fa, mint a jó és a rossz tudásának fája, melynek gyümölcse után sóvárog az ember, és bűnbe is esik miatta. A magyar ősvallásban létezik olyan fogalom: életfa, világfa. Ez a legösszetettebb jelentésű ábrázolás. Az örök fejlődésre, a növekedésre, a folytonos megújulásra utal.
Az ősi kultúrákban az ég felé növő fa jelképezi a földi élet Isten közelségébe vágyódását. A fa gyökérzete a földalatti világgal való kapcsolatot jelenti. Így, a fa a földalatti és az égi világot köti össze. És gondoljunk egy pillanatra arra a fogalomra is: családfa…
A világfa
A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A magyar ősvallásban létező fa csúcsán, az ágak között égitestek vannak – ez a díszítés a más indoeurópai népeknél nincs, bár náluk is fontos szimbólum a fa.
A közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél viszont meg van ez a díszítés, ahogy a táltos hitű népeknél ez alapszimbólum. Az avaroknál a világfa a föld közepéből nő ki, a koronája tartja fenn az eget – így csak a táltos képes ezt a fát megmászni. 
A fa, mint anyag
A fa, mint anyag, egész életén keresztül elkíséri az embert. A bölcsők fából készültek, és ugyancsak fából készül a koporsó és kopjafa, kereszt is. Szokás, hogy a sírra fát ültetnek, hogy az elhunytból tovább éljen valami a fában. Ma már minden műanyagból készül, ám mégis mindenki fakanállal kevergeti az ételt.
A bútorok is fából készülnek, mert, úgymond nem ,,testidegen” anyag, sőt, vannak élő fából készült kerti bútorok. Ott vannak a gyerekjátékok, a dísztárgyak, ékszerek. Az intarzia a fa tökéletességre fejlesztett művészete. A fából készült tárgyak skálája gyakorlatilag végtelen.
A fa a pszichológiában
A fa az egyéni fejlődés jelképe, ahogy egyszerre férfi és női jelkép is. Egyidejű kapcsolat a négy elemmel, életünk szimbóluma. Mindenki rajzol fát élete folyamán, ösztönösen – ezek a rajzok a legteljesebbek. A lombkorona jelképezi az intellektust, az akaratot, a törzs a hétköznapi életet, a gyökérzet pedig az ösztönszférát, a tudattalant.
Jung így vélekedik erről:,,A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja.” Emiatt a fa jelképezi a növekedés folyamatát, a kiteljesedést, lelki fejlődésünk folyamatát.
Rajzvizsgálat
Az odú általában valamilyen traumára utal, a fa jobb és bal oldala a két agyfélteke működésére, a talaj a környezetre, ahol az egyén él, a kéreg a védekezésre, a bimbó a várakozásra. A levelek minősége a kreativitás minőségét mutatják. Ám egy ilyen rajznak az elemzését meg kell tanulni, csak akkor hiteles az értékelés.
A fák sokszínűsége
A legkönnyebb fafajta a balsafa, mely Mexikó déli részén őshonos. Tulajdonsága képessé teszi az úszó és repülő modellek készítésére, de emellett igen rugalmas is, így nagy teherbírású. Mindenki ismeri a parafát, mely egy tölgy. Amit mi parafaként felhasználunk, az a tölgy kérge, melyet többször le lehet hántani a fáról.
Kitűnő szigetelő, véd a nedvességtől, melegtől, de hangtompításra is kiváló. A világ legritkább fája Sydneytől 150 km-re él, ez a Wollemi-fenyő. Maga a fenyő csak kétmillió éves kövületekből volt eddig ismert, élő példányait (40 db) nemrég fedezték fel.
Akárhonnan is nézem, a fa a legsokoldalúbb természetes anyag a világon, melyhez az emberiségnek igen erős kötődése van. Nem csak az emberi faj fennmaradása kapcsán, hanem lélekben is. Fontos szakrális, a pszichológia számára pedig hasznos információkat tartalmazó szimbólum. Nem nagyon ismerek olyan ember, aki nem szereti a fákat. Nem véletlenül…