Véleménycikk: Schuszter Borka
Nem vagyunk egy kimondottan vallásos család. Soha nem mondtuk együtt az esti imát, nem forgott a beszélgetéseink középpontjában a hit, és vasárnaponként sem a templom határozta meg a napirendünket. A nagyobb ünnepekkor azonban elmentünk misére, ez hozzátartozott az ünnephez, mint a bejgli vagy a mézeskalács.
A nagymamám viszont mindig is hívő volt – nyilván a templomba járás nem túl szigorúan vett hagyománya is tőle öröklődött, bár ő ha teheti, minden vasárnap megy. Gyerekként ez nekem teljesen magától értetődő volt. Nem gondolkodtam rajta, hogy vajon én is hiszek-e. Egyszerűen beleszülettem egy világba, ahol ez is része volt az életnek.
Aztán felnőttem
És valahol útközben elmaradtak a misék, még az ünnepnapokon is. Ha a családommal vagyok valamelyik nagy egyházi ünnepen, akkor lehet, hogy elmegyek velük, de egy ideje ezt sem feltétlenül teszem mindig így. Olvass még a témában
Ez az éttermi incidens megtanított, hogy néha vita helyett sokkal okosabb a visszalépés
5 egyszerű és gyors halloweeni nasi, amit a gyerekek is imádnak
Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz
„Megváltoztattam az összes előfizetése jelszavát” – Megcsalás utáni bosszútörténetek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
