A díler
Egy pszichotikus beteg egykor dílerként dolgozott és mindig büszkén mesélte, hogy az volt a legjobb reklám, amikor egy ügyfele túladagolta magát, mert azonnal híre ment, hogy jó cuccot árul. „Ilyenkor mindig kétszer akkora volt a forgalom!” - mondta büszkén.
Kacaj
Az egyik beteg nagyon nehezen nyílt meg a traumáival kapcsolatban (az apja molesztálta és a férje verte), mert azt mondta, valamiért mindig nevethetnékje van, amikor ezekről a szörnyűségekről próbál beszélni. Mondtam neki, hogy a nevetés egy megszokott reakció a traumára, az agy így próbál megbirkózni a felgyülemlett adrenalinnal. Amikor ezt hallotta, a nő végre megnyílt, de szürreális volt, ahogy kacagva mesélte a szörnyűségeket, amik vele történtek.
Olvass még a témában
Újra
Az egyik legszomorúbb betegünk volt egy idős bácsi, aki havonta egyszer-kétszer újraélte a háborút. Alzheimer-kórban szenvedett és demens is volt már szegény, de a katonai szolgálatának legszörnyűbb pillanatai élénken éltek képzeletében. Kilencven éves elmúlt, de ilyenkor végigrohant a folyosón, mindenkit megragadott és üvöltött, hogy bukjunk le és vonuljunk fedezékbe. El sem tudom képzelni, milyen borzasztó lehet életed legvérfagyasztóbb epizódjait újra és újra átélni.
A cikk folytatódik, lapozz!