A napjainkban sokszor „ellenségnek” kikiáltott cukor valójában évszázadok óta jelen van az emberiség életében, melynek eredményeképpen jól ismerjük már hatásait a főzésben-sütésben, és az emberi szervezetre gyakorolt hosszútávú hatásával is tisztában vagyunk. De valójában milyen múlttal bír a napjainkat megédesítő cukor?
A szilárd cukrot a nádméz kiszárított kristályaiból hozták létre, ez teremtette meg a későbbi időszakra a cukor gyártásának alapját. India volt a cukorgyártás hazája, innen kezdett el lassan terjedni nyugat irányába.
A későbbiek folyamán Egyiptom vált az egyik leghíresebb cukortermelő országgá, itt jelent meg először a cukorfinomítás. A 14-15. századra Spanyolország nőtte ki magát a legnagyobb cukortermelőnek. Erre az időre már a cukor világszerte elterjedt volt, gyógyszer és ételkészítésekben is egyaránt.
Magyarországra a 15. században érkezett meg, már Zsigmond király és Hunyadi Mátyás udvarában is fellelhető volt.
A 19. században a cukoripart jelentősen megváltoztatta a répa nedvéből származó cukor előállítása, melyet egy híres német kémikus fedezett fel. 1835-ben már 33 millió kg cukrot gyártottak Franciaországban évente, ahonnan a cukorgyártás lassan átterjedt Németországba, utána pedig Csehországba, Magyarországra, Belgiumba és a többi európai államba. A 19. századi Magyarországon a cukor még nem volt általánosan elterjedt fogyasztási cikk. Napjainkban a világ első három legnagyobb cukortermelője Brazília, India, Thaiföld és Kína.