A napjainkban sokszor „ellenségnek” kikiáltott cukor valójában évszázadok óta jelen van az emberiség életében, melynek eredményeképpen jól ismerjük már hatásait a főzésben-sütésben, és az emberi szervezetre gyakorolt hosszútávú hatásával is tisztában vagyunk. De valójában milyen múlttal bír a napjainkat megédesítő cukor?
A világon mintegy 180 millió tonna, Magyarországon 375-400 ezer tonna a cukorfogyasztás évente. A nemzetközi Egészségügyi Világszervezet, a WHO folyamatosan szabályozásokat javasol az élelmiszeripari termékek elállítására vonatkozóan, melynek célja a cukorfogyasztás mérséklése a lakosság körében.
Ennek eredményeképpen mesterséges ízesítőszerekkel váltják ki a cukrot, ám ez ízében és sok esetben állagában is érezhető a termékeken, és bizony nem nyújtja ugyanazt az ízélményt. Napjainkban már válogathatunk barna és fehér, aprószemű, kocka vagy darabos, finomított vagy finomítatlan, nád- szőlő- vagy répacukor közül, de térjünk vissza a kezdetekhez.
A cukor feltalálása előtt a méz volt az elterjedt édesítőszer, majd ezt a terméket felváltotta a cukornád sűrűre befőzött levéből készült nádméz, ami lényegesen olcsóbbnak bizonyult. A szilárd cukor felfedezésének idejét a 4-7. század idejére tesszük.