Ugyanaz a kép tér vissza minden hajnalban: állsz egy ajtó előtt, a kezed már a kilincsen, de valamiért nem tudod elfordítani. Néha kiabálni próbálsz, de nem jön ki hang a torkodon. Máskor egy vonat felé futsz, látod is, ahogy megáll, mégsem érsz oda időben. Aztán felébredsz, és a szíved úgy ver, mintha tényleg történt volna valami.
Ha ismerős ez az érzés, nem vagy egyedül vele. A hajnali órákban, közvetlenül ébredés előtt, az agyunk már könnyebb alvási fázisban van, és ilyenkor a tudatalatti sokkal szabadabban kommunikál velünk, mint mély álomban. Ami napközben elfojtott, kényelmetlen vagy halogatott, hajnalban képekbe öltözve próbál utat törni magának.
Miért pont ébredés előtt jelentkezik?
Az elalvás és az ébredés közötti sávban az agy már kezdi felkészíteni a testet a napra, de a tudatos kontroll még nem kapcsolt vissza teljesen. Ez az az idősáv, amikor a legélénkebbek és legkönnyebben felidézhetők az álmok. Nem véletlen, hogy ilyenkor bukkannak elő a visszatérő motívumok: a zárt ajtó, a néma sikoly, a lekésett indulás. Ezek mind ugyanarra a jelenségre mutatnak rá, arra, hogy van valami, amiről tudod, hogy döntened kellene, mégis halogatod. Olvass még a témában
„Nem mosogatok el, mert nem tudom, minek hol a helye” – amikor a férfi nem hajlandó besegíteni otthon
„Már beadtuk a válókeresetet, amikor kiderült, hogy babát várok” – Fordulatok, amelyek teljesen átírják a terveket
„Jól látom, hogy fogytál?” – Miért érzik úgy az emberek, hogy muszáj szóvá tenniük a másik testsúlyát?
Amikor elfogytak a panaszaim: a terápiám (eddig) legijesztőbb fordulópontja
Az elfojtott döntés nem feltétlenül nagy, sorsfordító dolog. Lehet egy beszélgetés, amit el kellene indítanod valakivel, egy munkahelyi helyzet, amiből ki kellene lépned, vagy csak egy apró, mindennapi választás, amit hetek óta halogatsz, mert kényelmetlen szembenézni vele.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






