Szinte minden kultúrában felbukkan valamilyen formában: egy fa, amelynek gyökerei a mélybe nyúlnak, koronája pedig az ég felé tör. Az életfa szimbóluma évezredek óta kíséri az emberiséget, és nem véletlenül vált a lelki fejlődés, az összetartozás és a megújulás egyik legismertebb jelképévé. Ma, amikor egyre többen keresik a kapcsolatot önmagukkal és a természettel, különösen sokatmondó lehet az üzenete.
Honnan ered az életfa szimbóluma?
Az életfa motívuma nem egyetlen hagyományhoz köthető: számos ősi kultúrában megjelent, bár jelentése és ábrázolása eltérő volt. A skandináv mitológiában Yggdrasil, a hatalmas kőrisfa kapcsolja össze a kilenc világot, gyökerei és ágai pedig a világmindenség különböző szintjeit kötik össze. A kabbalisztikus hagyományban az Élet Fája, vagyis a Széfirot rendszere az isteni megnyilvánulás tíz szféráját ábrázolja. A kelta hagyományban a fák fontos szakrális és közösségi szerepet töltöttek be, az egyiptomi mitológiában pedig a szikomorfa az élethez, a védelemhez és a túlvilághoz is kapcsolódott. A keresztény hagyományban az Éden kertjének életfája az örök élet szimbólumaként jelenik meg.
A különböző történetekben közös, hogy a fa összekötő elemként jelenik meg: kapcsolatot teremt a föld alatti, a földi és az égi világ között.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
