A különalvás egyenlő a nyugodt alvással?
Nem biztos, ám sokat számíthat egy olyan pár esetében, ahol az egyik (vagy mindkét fél) kényelmetlenül alszik, ha egy ágyban töltik az éjszakát. Egy felnőtt embernek 7-8 óra alvásra van szüksége naponta. Ha ez a mennyiség nincs meg, az az egész életre és a kapcsolatra is rányomja a bélyegét. Ráadásul az egészségnek sem tesz jót, feszültséget okoz. Meg kell hát találni az egyensúlyt ebben is, ahogy az élet minden területén.
Előfordulhat, hogy egy romlófélben lévő kapcsolat problémáinak okozója is a közös ágy.
Lehet, hogy a pár egyik tagja horkol, vagy olyanok az alvási szokásai, amit nehéz tolerálni. Ilyenkor sokat segíthet a kapcsolat egyensúlyán a külön ágy, vagy akár a külön hálószoba. Ha erről az oldalról vizsgáljuk a különalvást, akkor mindenképpen ez a nyugodt alvás kulcsa.
Előfordulhat, hogy egy romlófélben lévő kapcsolat problémáinak okozója is a közös ágy.
Lehet, hogy a pár egyik tagja horkol, vagy olyanok az alvási szokásai, amit nehéz tolerálni. Ilyenkor sokat segíthet a kapcsolat egyensúlyán a külön ágy, vagy akár a külön hálószoba. Ha erről az oldalról vizsgáljuk a különalvást, akkor mindenképpen ez a nyugodt alvás kulcsa.
Közös megegyezés
Az együtt- vagy különalvás közös döntés kell, hogy legyen. Nyíltan ki kell állni az álláspontunk mellett, hogy ez a dolog ne vezessen konfliktushoz, és ne mélyüljön a már esetleg fennálló probléma. Ha a párunk javasolja a különalvást, ne a sértettség legyen az első érzelem, ami átsuhan rajtunk.
Fontos, hogy lássuk, nem az a célja, hogy ne együtt legyünk, hanem az, hogy nyugodtan töltsük az éjszakát. Sokan attól tartanak, hogy a különalvás beleszól a szexuális élet alakulásába, de ez az egész csak szervezés és persze szokások kérdése.
Az tény, hogy azoknál a pároknál, akik külön alszanak, kisebb az esély a spontán szeretkezésekre. Nem szabad bedőlni a társadalmi elvárások okozta megfelelési kényszernek sem. Azt kell csinálni, ami nekünk jó, nem azt, amit mások jónak tartanak.
Fontos, hogy lássuk, nem az a célja, hogy ne együtt legyünk, hanem az, hogy nyugodtan töltsük az éjszakát. Sokan attól tartanak, hogy a különalvás beleszól a szexuális élet alakulásába, de ez az egész csak szervezés és persze szokások kérdése.
Az tény, hogy azoknál a pároknál, akik külön alszanak, kisebb az esély a spontán szeretkezésekre. Nem szabad bedőlni a társadalmi elvárások okozta megfelelési kényszernek sem. Azt kell csinálni, ami nekünk jó, nem azt, amit mások jónak tartanak.
Olvass még a témában
Ezt öntsd a fürdővizébe! 10 vágykeltő illat az igazán perzselő éjszakákért
TESZT: Mi a legnagyobb gyengeséged a párkapcsolataidban?
A legjobb férfi barátomtól tanultam meg: Ha visszaírsz a kéretlen üzenetre az nem udvariasság, hanem olaj a tűzre
Óvatosan a HOBOszexuálisokkal! 10 nő figyelmeztető igaz története
Miért jó együtt aludni, és miért „kell” együtt aludni?
Jó együtt aludni, mert intim dolog, közel lehetünk ahhoz, akit a legjobban szeretünk. Hallani, ahogy szuszog, megnyugtató, kellemes és biztonságot adó érzés. Az abszolút szeretet és bizalom társul mellé, hiszen vállaljuk magnkat akkor is, amikor a tudatunk kikapcsol, és akkor is, amikor reggel nem épp a legszuperebb formánkban vagyunk.
Ugyanakkor az együttalvás társadalmi elvárás. Együtt „kell” aludni, és kész! Ha egy pár nem így tesz, elítélik, furcsán néznek rájuk, és összesúgnak a hátuk mögött, hogy biztos már a válás felé menetelnek.
Érdekes meglátás ez egy olyan világban, ahol a másik társadalmi elvárás az, hogy a gyerekek minél nyugodtabb alvását/életét külön szobával biztosítsuk. Persze, ez nem mindenhol lehetséges, de mindenki tudja, hogy így „kellene” lennie. Természetesen ez is nonszensz ugyanúgy, ahogy az együttalvás iránti sarkos elvárások.
Egy párkapcsolatnak nem az a fokmérője, hogy együtt alszunk-e a párunkkal, vagy külön, mégis sokan így gondolják. Ha azonban a kapcsolat jobban működik, ha az ágyat nem osztjuk meg egymással, akkor nem érdemes azon elmélkedni, vajon ki, mit gondol, ha kiderül, külön ágyban hajtjuk álomra a fejünket.
Ugyanakkor az együttalvás társadalmi elvárás. Együtt „kell” aludni, és kész! Ha egy pár nem így tesz, elítélik, furcsán néznek rájuk, és összesúgnak a hátuk mögött, hogy biztos már a válás felé menetelnek.
Érdekes meglátás ez egy olyan világban, ahol a másik társadalmi elvárás az, hogy a gyerekek minél nyugodtabb alvását/életét külön szobával biztosítsuk. Persze, ez nem mindenhol lehetséges, de mindenki tudja, hogy így „kellene” lennie. Természetesen ez is nonszensz ugyanúgy, ahogy az együttalvás iránti sarkos elvárások.
Egy párkapcsolatnak nem az a fokmérője, hogy együtt alszunk-e a párunkkal, vagy külön, mégis sokan így gondolják. Ha azonban a kapcsolat jobban működik, ha az ágyat nem osztjuk meg egymással, akkor nem érdemes azon elmélkedni, vajon ki, mit gondol, ha kiderül, külön ágyban hajtjuk álomra a fejünket.
