A rövidlátás egyre növekvő aránya a gyermekek körében világszerte aggasztja a szülőket és az orvosokat. Meg tudjuk fordítani még a helyzetet?
Az 1980-as évek végén és az 1990-es években a szingapúri szülők aggasztó változást kezdtek észrevenni gyermekeikben. A kis trópusi országban az emberek élete akkoriban összességében óriási mértékben javult. Különösen az oktatáshoz való hozzáférés alakított át egy generációt, és nyitotta meg a jólét kapuit. Volt azonban egy kevésbé pozitív tendencia is: egyre több gyermek lett rövidlátó.
Van, ahol elképesztő méreteket öltött a látásromlás
Senki sem tudta megállítani az egész nemzetet érintő látásromlást. A rövidlátás aránya egyre csak nőtt és nőtt. Ma Szingapúrban a rövidlátás aránya a fiatal felnőttek körében 80% körüli.
„Már 20 éve foglalkozunk a problémával, így már szinte belezsibbadtunk” – mondja Audrey Chia, a Szingapúri Nemzeti Szemészeti Központ (SNEC) docense és vezető tanácsadója. „Szingapúrban már szinte mindenki rövidlátó.”
Ami Szingapúrban megesett, most úgy tűnik, hogy az egész világon megtörténik. A látszólag teljesen különböző életmódú országokat egy megdöbbentő jelenség egyesíti: a rövidlátás rohamosan növekvő aránya.
Az Egyesült Államokban a felnőttek 40%-a rövidlátó, szemben az 1971-es 25%-kal. Az Egyesült Királyságban is hasonlóan megugrottak az arányok. Az ő helyzetük azonban elhalványul a dél-koreai, tajvani és kínai tinédzserek és fiatal felnőttek helyzetéhez képest, akiknél a rövidlátás előfordulási aránya 84% és 97% között van.
Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2050-re a világ népességének fele rövidlátó lesz. És úgy tűnik, hogy a probléma minden eddiginél gyorsabban terjed.
A rövidlátás drámaian megnőtt a gyermekek körében Kínában, és az idősebb iskolások körében eléri a 76-90%-ot. „Ez egy rendkívül meredek emelkedés volt” – mondja Chia.
Első pillantásra a rövidlátó világ gondolata nem tűnik nagy problémának. Végül is, ha valaki nehezen lát távolra, arra van egy bevált megoldás: a szemüveg. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a myipia nem jóindulatú furcsaság. A látásromlás és a vakság egyik vezető oka például.
Gyermekeknél pedig, akiknél időbe telhet, amíg észreveszik a problémát és korrigálják azt, a rövidlátás károsíthatja az iskolai tanulási képességüket és a mindennapi élet örömét – és a jövőbeni szemegészségügyi problémákat okozhat nekik.
Mi magyarázza ezt a globális látásválságot?
A genetika csak kis szerepet játszik. Bár a családban előfordult rövidlátás növeli annak kockázatát, hogy a gyermeknél kialakuljon a látásprobléma, a tisztán genetikai eredetű rövidlátás ritka – mondja Neema Ghorbani-Mojarrad, az Egyesült Királyságban található Bradfordi Egyetem oktatója és regisztrált optometrista.
Ehelyett inkább az életmódbeli tényezőknek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, különösen a szabadban töltött idő hiányának, valamint a közeli tárgyakra való hosszabb ideig tartó koncentrálásnak, például olvasás révén. Ezek a tényezők segítenek megmagyarázni, hogy a gyermekek életében egy egyébként alapvetően pozitív tendencia miért rontotta akaratlanul is a rövidlátás terjedését: az oktatás.
Természetesen az oktatás önmagában – a világ felfedezésének, valamint a tudás és a készségek révén történő önképzésnek az értelmében – nem okoz rossz szemegészségügyi állapotot. Valójában az oktatás számos pozitív, mérhető egészségügyi hatással jár. De az a mód, ahogyan a gyermekek a modern világban az oktatásban részesülnek, és ahogyan a hangsúlyt a tantermekben töltött hosszú órákra helyezik, úgy tűnik, következetesen árt a szemük egészségének.
„Az oktatás bizonyítottan rövidlátást okoz” – mondja Ghorbani-Mojarrad, utalva az iskolai évekkel mért oktatásra. „Nem tudjuk, hogy mi az oktatás és a rövidlátás kapcsolata, de gyanítjuk, hogy az olvasás és a több bent töltött idő hozható összefüggésbe a rövidlátás kialakulásával. Minden elvégzett tanév növeli a rövidlátás várható mértékét.”