Mert hogy egykének lenni nem olyan jó. De máskor meg rettentő menő. Való igaz, hogy napjainkban rengeteg család vállal kettő vagy több gyermeket, de azért még mindig vagyunk szép számban, mi, egykék. Nagyon sokan azért nem terveznek több gyermekkel, mert úgy érzik, nem tudnának mindent megadni az összesnek, és szerintem ebben a vonatkozásban ez így a helyes. De ott az érem másik oldala is, hogy például én egykeként, sose fogom megtudni, milyen egy jó testvéri viszony, vagy milyen érzés, ha a kicsiként a szüleiden kívül másra is számíthatsz a közvetlen közeledből.
Ugyanakkor az egész családom kisgyerekként csakis velem foglalkozott, mindig én voltam a középpontban és sosem kellett elfeleznem senkivel egy tábla csokoládét. Pedig szívesen megtettem volna és még manapság is megtenném. Mert egyet biztosan tudok: attól, hogy egyke vagyok, korántsem igazak rám azok a mítoszok, melyek az egyedüli gyerekek körül keringenek, például az, hogy irigyek. Na az biztos nem vagyok.
Úgy vélem, hogy az egész nevelés kérdése, illetve az is sokat nyom a latba, hogy milyen körülmények között és kik között nevelkedik fel egy gyerek. Hiszen mondhatják rólad, hogy mert te egyke vagy, ezért önző vagy és magadba forduló, ha a szüleidtől olyan nevelést kaptál, mely az előbb leírtaknak homlokegyenest ellent mond. Azért, mert egyedüli gyermek vagyok, a szüleim ugyanolyan nevelési elvek mentén próbáltak terelgetni az élet útjain, mint egy többgyermekes családban. Ennek ellenére nyilvánvalóan vannak olyan tulajdonságaink nekünk, egykéknek, amiket természetünknél vagy élethelyzetünknél fogva nem igen tudunk letagadni. És itt most jó és rossz dolgokról is egyaránt beszélek. Olvass még a témában
Íme 3 kevésbé jó tulajdonság egykeként:
Magadat helyezed előtérbe: nem mondanám, hogy itt feltétlen az önzőségre vagy az irigységre gondolok, hiszen attól, hogy valaki egyedüli gyerek, még nem kell önzőnek lennie. De mégis, egykeként – nyilvánvaló okokból – az ember hajlamos egy-egy szituáció alkalmával csak magával foglalkozni és másra nem gondolva, saját magát előtérbe helyezni.
Nem tudod magad a másik helyébe képzelni: hányszor fordult már elő veled, a család egyetlen gyermekével, hogy hiába éreztél együtt mással, akivel mondjuk valami rossz történt, mégsem értetted meg őt teljesen és képtelen voltál magadat az ő helyébe képzelni? Velem sokszor. Éppen azért, mert fogalmam sem volt, milyen, amikor a másiknak valamiről döntenie kell vagy ha valaki rossz kedvű. És mivel sosem volt tesóm, akinek valaha is átérezhettem volna a helyzetét, nehezemre is esett magamat beleképzelni a másik életébe.
Hipermaximalista leszel: be kell vallanom, sokszor akarom egykeként, hogy a dolgok úgy alakuljanak, hogy én azt elképzeltem. Ha ebbe valaki vagy valami belerondít, nehezen viselem, sőt, kicsit frusztrált is leszek miatta. Szeretek mindent előre eltervezni, hogy aztán minden a korábbi tervek szerint alakuljon, és fontos, hogy bizonyos dolgokban nálam legyen az irányítás. Ez persze a saját magam felé támasztott elvárások szempontjából nagyon rossz, mert magammal szemben vagyok a legkritikusabb. Egykeként te is maximalista vagy?
