Talán nincs olyan, akinek kamaszkorában ne lett volna belőle egy pár, és mivel gyakorlatilag elnyűhetetlen, lehet, hogy még most is ott porosodik a cipős szekrény mélyén. Az acélbetétes bakancs eredetileg ugyan nem ezzel a céllal készült, mégis szimbólum lett belőle, több szubkultúra is a magáénak érezte, és olyan népszerű a mai napig, hogy még az egyik pápának is volt belőle egy pár. Nyáron meleg, télen hideg, külön meg kell tanulni járni benne, és piszkosul nehéz, mégis szerettük. Következzen néhány meglepő tény az acélbetétes bakancsok történetéből.
Dr. Martens, személyesen
Az első Dr. Martens bakancsot Klaus Martens, német orvos tervezte a második világháború idején, miután egy síbalesetben megsérült, és a hagyományos katonai bakancsot túl kényelmetlennek találta. A cipő valószínűleg egyetlen ember találmánya maradt volna, és talán soha nem hagyja el Németország területét, ha a doki nem lép partnerségre egy cipőgyárral a határokon túl.
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt
Az angolok és a sárga varrás
Az orvos a brit R. Griggs Group Ltd. cipőgyárral lépett partnerségre, akik a cipőt a feltaláló után Dr. Martens névre keresztelték, és a legendás sárga varrást is ők adták az első pár csukákhoz. Az első hivatalos Dr. Martens bakancs 1960. április elsején gördült le a gyár szalagjáról, így a cipők már több mint 50 éve tapossák a világ útjait.
