5 dolog, amit sosem gondoltam volna a fáradtságról, mielőtt anya lettem

Ha valaki korábban azt mondta volna, képzeljem el, hogy fél éven keresztül SOHA, egyetlen éjszakát sem aludhatok keresztül, akkor azt gondoltam volna, hogy ez egyszerűen elképzelhetetlen, non-szensz, biztos, hogy ép ésszel nem lehet kibírni az ilyesmit, és már csak a vegetatív idegrendszerem működtetné a legalapvetőbb funkcióimat. Ehhez képest, persze, elég nyomorultul érzem magam néha, van, hogy úgy főzöm le a reggeli kávét, hogy elfelejtem a kávégép alá tenni a bögrét és a múltkor, mikor a születési dátumomat kérdezték, egy kínos pillanatig gondolkodnom kellett, de itt vagyok.

Élek, működök, elvégzem a feladataimat, beteszem a mosást, fejben tartom, mikor kell visszavinni a gyereket az orvoshoz és eddig a macskát is sikerült mindig megetetni.

Hihetetlen, de lehet alvás nélkül élni. Nem azt mondom, hogy mindig vidám dolog, de kibírom – mert ki kell bírnom – és ezt nem hittem volna magamról.

A kémregényekben újra meg újra előjön a fordulat, miszerint a háborús fogságba esett rabokat alvásmegvonással kínozzák. Kellemetlennek hangzik, de azért mégsem körömtépkedés, vagy ilyesmi, gondoltam mindig, az ilyesmit azért ki lehet bírni.

Most már el tudom képzelni, hogy az alvásmegvonás nagyon komoly, fizikálisan is érezhető fájdalmat okoz, és az, hogy ha valakit folyton, heteken keresztül felébresztenek, mikor már éppen elaludni, a szó szoros értelemben vett őrületbe tudja kergetni az embert, nem is kérdés a számomra.