Amint elkezdett durvulni itthon a járványhelyzet, úgy döntöttünk a vőlegényemmel, hogy Pestről leköltözünk egy időre anyukámhoz, a családi házba, ahol felnőttem. A döntés oka egyszerű volt: a kertes házban több a hely, mint a másfél szobás lakásban, ráadásul a kutyánk szempontjából is kényelmesebb és biztonságosabb volt a helyzet, hiszen a nagy kertben kedvére rohangálhatott.
Azonban rá kellett jönnöm, hogy az ott eltöltött másfél hónap alatt mennyi olyan dolog volt, ami eddig nem tűnt fontosnak, vagy éppen nem foglalkoztam vele valami miatt, pedig kellett volna. Megpróbáltam összefoglalni, hogy mik ezek és mit tanultam azzal, hogy kicsit visszarepültem az időben.
Együtt lenni igenis jó
Oké, nem mindig zökkenőmentes visszaköltözni a szülőkhöz, ráadásul a mi esetünkben a húgom is ott él a párjával, ezért 5 ember és 2 kutya napirendjét kellett valahogy összeegyeztetni.
Azonban maga a tudat, hogy közel vannak hozzám a szeretteim, elég nagy megnyugvással töltött el, különösen szerencsésnek érzem magam azért is, hogy a vőlegényem is ott lehetett velünk.
Ha valakinek rossz kedve van, máris ott van 4 ember, akivel beszélhet, sokkal élvezetesebb a házimunka, a sütés és az evés is, ha többen vagyunk. Persze, néha pont a zsivaj lehet hátráltató tényező, na és kompromisszumra is szükség van, de mégis, valahogy könnyebb boldogulni az élet nehézségeivel, ha nem csak a távolból számíthatsz a családra.
Anya
Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen ennek a pontnak a neve, de aztán egyetlen szó lett, ami szerintem összefoglal mindent. Anya segítsége persze távkapcsolatban is működik, de mennyivel jobb, ha személyesen is ott van és például megmutatja, hogy hogyan csinálja a rétest. A felnőtté válás egyik része, hogy önállósodunk, de szerintem felnőttként is jó, ha visszamegyünk kicsit a gyerekkorunkba: amikor anyával együtt sütöttünk, vagy a tévé előtt vacsoráztunk.
Hiányzott az a gondoskodás, amit tőle kaptam.
Hogy a boltban rám is gondolt és vett a kedvenc csokimból és üdítőmből, hogy csinált nekem vacsorát, kiteregette, amit én elfelejtettem és amíg én a gépet püföltem, főzött egy délelőtti kávét. Az ilyen apróságok jelzik azt, hogy valaki gondolt ránk és ez elképesztően jó érzés. Persze a páromtól is megkapom ezeket a figyelmességeket nap mint nap, de az anyai gondoskodásra is szükségünk van.
Elle Hughes/pexels.com
Hiányzik a kertes ház
Eddig is tudtam, hogy egyszer szeretnék majd én is családi házban lakni, azonban az ottlétünk alatt rájöttem, hogy ezért tudok is tenni és nem egy megoldhatatlan dolog. Nem csak a kutyus miatt kényelmes a kert, hanem egyébként is: ki lehet menni, el lehet ütni az időt, ráadásul ha nem megy az ember sehova, akkor is talál valamit, amivel szórakoztathatja magát. Olyannyira belelkesültem, hogy el is kezdtem házakat nézni.
És ha már kert, akkor nyugalom
Emlékszem, amikor felköltöztem Pestre, mindig azt éreztem, hogy sietnem kell, hogy pörgök, stresszelek, mert azt láttam, hogy minden járókelő ezt teszi.
Sietve mentem a metróhoz, pedig időben elindultam, folyamatosan éreztem, hogy csinálnom kell valamit, mert mindenhol a rohanással találkoztam.
Ezzel szemben egy kisvárosban jóval nyugodtabb az élet – oké, van, hogy a szomszéd vasárnap reggel dönt úgy, hogy kivágatja a fáit, vagy éppen kerti buli van valahol, de összességében jót tehet ez a fajta környezetváltozás.
A család a legfontosabb
Klisé a fenti mondat, viszont tényleg így van. Mert sosem tudhatjuk, mikor, kit, merre sodor az élet, ezért az összes együtt töltött percet ki kell élvezni – ami a mai világban szinte lehetetlen, hiszen nekem is koncentrálnom kell ahhoz, hogy meg tudjak élni egy adott pillanatot és ne máson járjon az eszem.
Mégis, amikor együtt vagyunk, törekedni kell arra, hogy jelen legyünk, átéljük a boldogságot.
Azt az adott vidám pillanatot át kell élni ahhoz, hogy jobban tudatosuljon bennünk és később egy jó emlékké váljon. Bármennyire is nehéz, gyakorlással sikerül a fontosabb dolgokra irányítani a figyelmet!
Új nézőpontok
Amellett, hogy több szempontból tanulságos volt az otthon töltött időszak, valahogy mindenki jobban megismerte egymást. Eddig is tudtuk, hogy ki, mit szeret, mivel lehet felidegesíteni, most viszont egymás napirendjével és hétköznapi életével is sokkal jobban képbe kerültünk. Ezeket az apróságokat pedig sokszor el sem mondjuk, hiszen jelentéktelen részleteknek tűnnek, viszont biztos, hogy egy hasonló együttélés alatt olyan dolgokat tudhatsz meg a családtagjaidról, amikről eddig fogalmad sem volt.