Aki beül A szállító című filmre, annak jó eséllyel van elképzelése arról, hogy mire számíthat. A legújabb sztori, Az örökség kapcsán azonban sokaknak voltak fenntartásaik, hiszen Jason Statham a filmek ikonja volt, az ő helyére pedig most egy fiatal titán, Ed Skrein került. A teljes film alapján már biztosan tudjuk, hogy A szállító valóban nem olyan, mint régen, de nincs is ezzel semmi baj.
A sztori maradt, csak vagányabb lett
Persze, gyökeres változásra senki ne számítson, A szállító éppen az maradt, ami volt, és amiért szerették a rajongók. Izgalmas üldözések, közelharcok, dögös autók és még dögösebb csajok, na meg sok-sok-sok kerékcsikorgatás.
A készítők azonban kihasználták, hogy 2015-öt írunk, és minden korábbinál elképesztőbb dolgokat lehet megvalósítani a mozivásznon, így az új Szállító is még gyorsabb, még látványosabb, még brutálisabb lett.
A látványelemek mellett a sztoriba is került minden, ami fenntarthatja a néző kíváncsiságát, és bár Ed Skrein miatt sokan fanyalogtak – de ez persze várható, ha egy olyan ikont vált le, mint Jason Statham – mi örültünk neki, és élvezettel figyeltük a fiatalabb, szexisebb kiadást.
Több csaj, szebb környezet
És hogy a dögös új főszereplőn kívül miben más a legújabb Szállító? Elsősorban abban, hogy míg eddig határozottan férfiak uralták a vásznat, addig most megjelennek kifejezetten erős női karakterek is, akiknek ráadásul fontos szerepük is van a cselekmény alakulása szempontjából, és persze ez hozza magával az érzelmi, szexi szálat is a cselekménybe.
Ami még külön említést érdemel, az a helyszín, pontosabban a helyszínek, mert cseppet sem mindegy, hogy a luxusautók milyen hátterek előtt pördülnek ki – Côte d’Azur, Monacco, napsütötte Riviéra, csakhogy néhányat említsünk a forgatási helyszínek közül. A kanadai operatőrnek, Christophe Collettnek ezúton is hatalmas piros pontot küldünk, ügyesen sikerült elkapnia a táj hangulatát.
A szállító korábbi részei magasra tették a lécet, de a rendező, Camille Delamarre leszögezte, hogy a legutóbbi változata képes lesz majd megugrani az elvárásokat. Mi ezzel annyiban tudunk egyet érteni, hogy a film valóban látványos lett, és nem jöttünk ki csalódottan a moziból, de azért a recept továbbra is elég kiszámítható volt.
A pattogatott kukoricát tehát valószínűleg senki nem fogja kiejteni a kezéből a döbbenettől, de A szállítóra nem is emiatt ülünk be, hanem a látványért, no meg azért, hogy 96 percig mi is akcióhős szélhámosnak érezzük magunkat. Az örökség pedig ezt az elvárásunkat hibátlanul kielégíti.