Az egyenlőség fontos törekvése a társadalmunknak, azonban úgy tűnik, nem tudjuk következmények nélkül felrúgni az évezredes szerepeket.
És itt jön képbe az egyenlőség kérdése
Azt látom, a leggyakoribb félreértés az egyenlőséget tekintve abból szokott jönni, hogy valamilyen szinten mindkét nem megpróbálja bebizonyítani: képes arra, amire a másik. Ez a legtöbbször sikerül is. Tényleg tudnak a férfiak is főzni, a gyerekekre vigyázni, háztartást vezetni. Ahogy a nők is arra, hogy kemény munkával eltartsák a családot.
Azonban a család, mint egység, nem a versengéstől működik jól, éppen ellenkezőleg. Azért tud működni, mert mindenki azt csinálja, amiben jobb, nem pedig azt, amit meg tud csinálni. Ez bármilyen speciális helyzetet, felállást jelenthet az adott családban.
Rosszabbul érzik magukat a férfiak, ha több kerül a családi kasszába – a feleségük által
Érdekes egyébként, mennyire beépültek a nemekbe a teljesítési kényszerek és az elvárások. Ez nem csak az otthoni teendőkre, hanem a munkára is vonatkozik. A kutatók azt találták, hogy azoknak a feleségnek nőtt a mentális egészsége, akiknek a fizetése évről évre közelebb került a férjük keresetéhez.
Ellenben a férfiak – még, ha azt is mondták magukról, hogy az egyenlőségre törekszenek –rosszabbul érezték magukat, amikor a feleségük elkezdett többet keresni és megközelítette, vagy éppen túlszárnyalta a saját fizetésüket.
„A munkahelyi identitás és az elsődleges kereső hagyományos szerepe továbbra is kritikus fontosságú a férfiak számára. Még akkor is, ha ideológiailag igyekeznek egyenlőbbnek mutatkozni.” – mondták a kutatók.