A D-vitaminnak lassan minden szupererőt felrónak, legújabban még akár a koronavírus ellen is hatásos lehet – kiderült azonban, hogy az egyik leggyakrabban emlegetett jó hatása, a depresszió enyhítése egyáltalán nem igaz.
Az elmélet, hogy a D-vitamin segíthet a depressziós tüneteken, már évek óta állja a helyét. Ha valakinek télen rosszabb a kedve, azt mondjuk, nem éri elég napfény. Ha búslakodik nyáron, kiküldjük a szabadba, hogy magába szívjon egy kis D-vitamint. A Massachusetts Állami Kórház kutatása szerint azonban felültünk az álhírvonatra, soha nem volt ugyanis komolyan biztosítva, hogy a D-vitamin és a depresszió enyhülése között kapcsolat lehet. Fontos azonban kijelenteni, hogy a szakértők a D-vitamin tablettákat, és nem a természetes módon termelődő D-vitamint vizsgálták.
Mi a különbség a kettő között?
Van ugyanis a kettő között különbség: a D-vitamint alapvetően a szervezet állítja elő magának megfelelő mennyiségű napfény hatására. Ha nem ér minket elég napfény, akkor szoktunk az étrendkiegészítők felé fordulni, amelyek – elméletben – ugyanolyan hatásosak, mint egy félórás napozás, és megnövelik a szervezetben a D-vitamin mennyiségét. Csakhogy, a mostani kutatás szerint legalább is biztosan, nem nyújtanak annyi pozitív hatást, mintha magunknak termelnénk azt a bizonyos vitamint.
A kutatás elég számottevő volt: több mint 18 ezer férfi és nő vett benne részt, mindegyikük 50 év feletti. A csoport fele mindennap D3-vitamint szedett, a másik fele pedig placebót kapott. Egyik sem tudta, hogy ki szedi valójában a vitamint, és ki a hatástalan pirulát. A kutatás időtartama is kiemelkedő: a szakértők 5 évig követték végig, mi történik a résztvevőkkel.
Persze nem ez az első kutatás, ami a D-vitamin és a depresszió összefüggéseivel foglalkozik. Korábban is voltak hasonló kísérletek, és azt is sikerült megállapítani, hogy a szervezetben az alacsony D-vitaminszint valóban rosszabb kedvvel jár, de egyik kutatás sem mutatott be ok-okozati összefüggést eddig.
Az is fontos, hogy az ilyen kutatásoknál minél nagyobb számú mintán kell elvégezni a kísérleteket, hogy biztosak lehessünk az eredményben. A 18 ezer már gombócból is sok, nemhogy emberből, így ennek az eredménye már számottevő. A kutatás elején a résztvevők egyike sem mutatott depressziós tüneteket, így a szakértők biztosak lehettek benne, hogy az eredményt nem fogják klinikai depressziós kórképek torzítani.
Milyen eredmények születtek?
Az már rosszabb hír, hogy a szakértők nem találtak összefüggést a hangulat és a depressziós tünetek csökkenése, valamint a D-vitamin szedése között. A kutatás ideje során (ami öt évet ölelt fel, tényleg hosszú idő) egyik csoportnak sem változott lényegesen a kedve, a hangulata.
Fontos azonban leszögezni, hogy a kutatás csak a D-vitamin étrendkiegészítőkre irányult, ami már egy mesterséges pótlása a szervezet által termelt vitaminnak. Ezt azonban nagyon nehéz objektíven mérni, hiszen ha valakit kiküldünk a napfényre, millió más dologtól is javulhat a kedve, nem csak attól, hogy D-vitamin termelődik a szervezetében. A szakértők azt is megjegyezték, hogy nem érdemes kidobni az étrendkiegészítőket, főleg akkor nem, ha az orvos írta fel őket. A D-vitamin ugyanis nemcsak a hangulatszabályozó tulajdonságairól híres, hanem elengedhetetlen a csontok és az anyagcsere egészségéhez. Bajod biztosan nem lesz attól, ha szeded, de ha depressziós tüneteid vannak, csodát azért nem kell várni tőle.