Némileg csalódásnak tűnik viszont Anette Benging karaktere, aki minden tőle telhetőt megtesz, de sajnos a készítők mintha túl sok indokolatlan zavart vihogást írtak volna a szerepébe – pedig a néző nem azt akarja látni, hogy Collins mindenáron egy korban hozzá közelebb álló nőre cseréli bombázó csaját, hanem hogy megtanul valódi értékei miatt szeretni egy nőt.
Az viszont már most biztosnak tűnik, hogy az igaz történetet alapuló sztori, amit eredetileg Steve Tilston folk énekes karaktere ihletett, sokak szívébe befogja lopni magát, hiszen amellett, hogy emberi arcot ad bálványainknak, megható történet az újrakezdésről, a hibák helyrehozásáról, és arról, hogy mi az, ami életünk végén igazán fontos lesz.
Nem meglepő, hogy a film készítői ezzel a sztorival olyan színészeket nyertek meg maguknak, mint Christopher Plummer, Bobby Cannavale, vagy éppen Jennifer Garner. Rockzenész-moziról lévén szó, nem bízták a véletlenre a filmzenét sem: a felcsendülő dalokat Theodore Saphiro (Az ördög Pradát visel, Marley meg én, Trópusi vihar) és Ryan Adams jegyzik. Olvass még a témában
