Danny Collins-nak mindene megvan, ami miatt a rocksztárokat irigyeljük: teltházas koncerteket ad, luxusautókat vezet és egy nála sokkal fiatalabb, gyönyörű szőke nő mellé fekszik minden este a luxusotthonában, Danny dalait mindenki imádja, kivéve saját magát.
Nem volt ez persze mindig így. Karrierje elején Danny Collins-nak is komoly elvei voltak, de aztán gyorsan ráérzett a slágercsinálás és a könnyű pénz ízére. 40 évnyi zenei karrierrel a háta mögött azonban úgy érzi: kezd elege lenni a talmi csillogásból, és abból, hogy 30 éve ugyanazokat a megszokott dalokat játssza egyébként egyre korosodó, nosztalgiázó közönségének.
Az igazi fordulópontot az hozza el, amikor megtudja, hogy példaképe, John Lennon 40 évvel korábban levelet írt neki, amiben arra biztatja: maradjon önmaga.
A korosodó rocksztár nem tud szabadulni a gondolattól, hogy mi lett volna, ha időben megkapja a levelet, majd úgy dönt, még semmi nem késő: mindent a háta mögött hagyva szállodába költözik, hogy új dalokat szerezzen, és sosem látott fiával is megpróbálja helyreállítani a kapcsolatát.Al Pacino remekül hozza Collins szerepét, és abszolút szerethető, még ha időnként kicsit tenyérbemászó vagy ripacs is – de hát nem ilyen lenne egy lemezkiadók által kinevelt, frissen önmagára talált rocksztár?
Némileg csalódásnak tűnik viszont Anette Benging karaktere, aki minden tőle telhetőt megtesz, de sajnos a készítők mintha túl sok indokolatlan zavart vihogást írtak volna a szerepébe – pedig a néző nem azt akarja látni, hogy Collins mindenáron egy korban hozzá közelebb álló nőre cseréli bombázó csaját, hanem hogy megtanul valódi értékei miatt szeretni egy nőt.
Az viszont már most biztosnak tűnik, hogy az igaz történetet alapuló sztori, amit eredetileg Steve Tilston folk énekes karaktere ihletett, sokak szívébe befogja lopni magát, hiszen amellett, hogy emberi arcot ad bálványainknak, megható történet az újrakezdésről, a hibák helyrehozásáról, és arról, hogy mi az, ami életünk végén igazán fontos lesz.
Nem meglepő, hogy a film készítői ezzel a sztorival olyan színészeket nyertek meg maguknak, mint Christopher Plummer, Bobby Cannavale, vagy éppen Jennifer Garner. Rockzenész-moziról lévén szó, nem bízták a véletlenre a filmzenét sem: a felcsendülő dalokat Theodore Saphiro (Az ördög Pradát visel, Marley meg én, Trópusi vihar) és Ryan Adams jegyzik.
