Van egy mondat, amit szinte soha nem hallani hangosan kimondva, legfeljebb suttogva, egy pszichológus rendelőjében vagy egy anonim internetes fórumon: bántam, hogy szülő lettem.
Nem azt, hogy nehéz, nem azt, hogy fáradt vagyok, hanem azt, hogy ha most kellene újra döntenem, talán másképp választanék. A társadalom ezt a mondatot a legnagyobb szülői bűnnek tartja, pedig a jelenség, amit a szakirodalom regretting motherhood, illetve regretting parenthood néven ismer, létező és kutatott téma, amely sokakban felmerül, mint azt elsőre gondolnánk.
„Nem jó nekik semmi”: miért haragszanak a férfiak a mai nőkre?
Mit takar valójában a szülői megbánás?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szülői megbánás szinte soha nem a gyermek szeretetének hiányát jelenti. Egy izraeli szociológus, Orna Donath úttörő kutatása nyomán vált szélesebb körben ismertté a jelenség: huszonhárom izraeli anyával készített mélyinterjúi alapján fogalmazta meg, hogy az anyák, akik megbánták a szülővé válást, ettől függetlenül mélyen szeretik a gyermeküket. A két érzés nem zárja ki egymást.
