Olyan érzésem van, mintha egy óriási, élő közösségi platformon sétálgatnék: látom, ki mennyit változott, mekkorát nőttek a gyerekek és persze azt is hallani, kivel mi történt az elmúlt évben.
Most hétvégén is így volt. Négy órán át ültem egy sörpadon és nem telt el öt perc úgy, hogy ne állt volna meg valaki pár szóra. Pedig bevallom, meglehetősen introvertált vagyok, a szűk baráti körömön kívül ritkán osztom meg az érzéseimet és az időmet másokkal. De valahogy úgy alakult az életem, hogy sok ismerősöm lett – minden bizonnyal a fiatal felnőttkori vendéglátós tapasztalatom rengeteget hozzátett ehhez.
Ebben hétvégi, nyüzsgő forgatagban feltűnt egy pár, akik mindig kettesben vannak. Láttam már őket szülinapi bulin, falunapon, esküvőn, boltban vásárolva, nyaraláson – és most is. Amíg a szemem előtt voltak (órákról beszélünk), senkivel nem beszéltek, csak egymással. Elgondolkodtam: ennyi ember között tényleg nincs senki, akihez kapcsolódni tudnának? Olvass még a témában
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
„Két napi előkészület, hogy egy délutánra egyedül hagyjam a gyerekekkel” – ha a férjed azt hiszi, kiveszi a részét a házasságból, küldd el neki ezt
Két szó az esküvőmről, amit soha nem fogok elfelejteni
„Mindenki előtt felpofozta a férjét” – Több nő üti meg partnerét, mint gondolnánk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
