Amit a hajtás elvett és amit a csend visszaadott
A folytonos pörgés közben nem vettem észre, hogy mennyi mindentől megfosztottam magamat. Nem az időtől – az időm megvolt, csak mindig valamivel tele volt. Inkább a jelenléttől. Attól a képességtől, hogy valóban ott legyek abban, amit csinálok, ne csak elvégezzem.
A kapcsolatok felszínesebbek lettek, mert mindig félig máshol jártam a fejemben. Az örömök gyorsabban múltak el, mert már azon gondolkodtam, mi jön utána. A testem jelzett – fáradtság, feszültség, alvászavarok –, de ezeket is produktivitási problémának fogtam fel, nem annak, ami valójában volt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






