Ha le szeretnénk fordítani a kifejezést, annyit jelent, hogy határvonal, határeset. Széttört személyiséget, szélsőséges megnyilvánulásokat, indulat és nyugalom közti gyors átmenetet takar. A borderline személyiségzavar által érintettek többsége nő.
Mirk Zsófia pszichológus, coach, mediátor segített jobban megérteni a betegség lényegét.
Szakértő:
Mirk Zsófia pszichológus, coach, mediátor
K: Mi pontosan a borderline személyiségzavar?
V: A borderline személyiségzavar a személyiség egy adott szerveződésére utal, mely más, mint az egészséges szerveződés. A személyiségzavar kifejezés maga azonban nem egy betegséget jelöl, hanem egy állapotra utal, ami pszichoterápiás kezeléssel formálható, általában hosszú idő alatt.
A borderline-szerveződés a szélsőséges kapcsolatokban, az én identitászavarában, koherenciájának hiányában, önkárosító magatartásformákban és az indulatszabályozás deficitjeiben nyilvánul meg a leggyakrabban.
A borderline név határvonalat jelent, a hatvanas években használták először ezt a kifejezést, mely arra utalt, hogy a tünetcsoport valahol a neurózisok és a pszichózisok, vagyis a mentális zavarok két nagy csoportja között helyezkedik el. Régen sokszor összemosták ezt az állapotot a skizofréniával, a téveszmék jelenléte miatt. Azonban most már tudjuk, hogy két eltérő állapotról van szó, a borderline-páciensek nem lesznek skizofrének.
A borderline személyiségzavarban szenvedők esetében a düh egy meghatározó érzelem, ami hol az énre, hol a külvilágra irányul. Amikor az énre vetül, akkor nagyon nagy az önkárosító tevékenységek (falcolás, szer abúzus, öngyilkosság) megjelenésének esélye. A borderline-egyéneket énközpontúság jellemzi, ami a kapcsolati törések mentén alakulhatott ki, amit a családjukban elszenvedtek.
Sosem empatizált velük igazán senki, így nekik maguknak is nagy nehézségeik vannak ezzel a képességgel.
Mivel nem tudtak biztonságosan kötődni az édesanyjukhoz, sérül a mentalizációs képességük, amivel másoknak érzelmi állapotokat lehet tulajdonítani. Nem tapasztalták meg sem a biztonságot, sem a kapcsolati állandóságot a szüleikkel, így ezt felnőtt korukban sem tudják kialakítani a párkapcsolataikban, viszont vágynak rá.
Vágynak arra is, hogy valakinek ők legyenek a legfontosabbak, és ez a kapcsolat sérthetetlen legyen. Ugyanakkor gondolkodásukban a kognitív torzítások, téveszmék sem ritkák. Például extrém félelem attól, hogy szeretteik elhagyják őket. Sok negatív érzés jellemzi érzelemvilágukat, depresszió is gyakran megjelenik náluk és egy általános ürességérzet.
Kutatások arra mutatnak rá, hogy nagyon sokszor elhanyagoló bánásmódban van részük gyermekkorban.
K: Mik lehetnek az okai, és miből következtethetünk arra, hogy ezzel az állapottal állunk szemben? Mik a tünetek?
V: A tünetek általában fiatal felnőtt korban jelentkeznek, de megjelenhetnek tinédzser korban is. Nőknél gyakrabban, mint férfiaknál és eltérőek is ezek a tünetek. Férfiaknál gyakoribb a tudatmódosító szerek használata.
A borderline szindróma pszichoanalitikus magyarázata szerint a korai anya-gyermek kötődésben átélt szeparációs helyzetekben megélt nehézségek indítják el ezt a fajta személyiségszerveződést. Az anya eltűnésétől való szorongás jelenik meg itt, amikor anya és gyermeke eltávolodnak egymástól, illetve arra következtethetünk, hogy az anya küld felemás üzeneteket a gyermeke felé állandó jelleggel.
Amikor a gyermek szívesen eltávolodna tőle, ő visszavonja a szeretetét, ami rosszul hat a gyerekre, így állandóan retteg majd attól, hogy a kapcsolataiban nem lesz szerethető, ha eltávolodik. Ezzel az elmélettel magyarázható az a fojtó ragaszkodás, amit sokszor a borderline-egyének tanúsítanak a kapcsolataikban.
Azonban ezt az elméletet nem igazolták vissza teljes mértékben a kutatások, az viszont elmondható, hogy ezekben a korai szülő-gyermek kapcsolatokban megjelent az elhanyagolás, sokszor az abúzus vagy más gyermekkori trauma, az anyával egy zavart és távolságtartó kapcsolat, sokszor az apa hiánya, vagy egy rideg és következmények nélküli otthoni légkör.
Ha a gyermek gondozója nem képes egy pozitív és megértő, szükségletekre jól reagáló attitűddel fordulni a gyermek felé, akkor a gyermek által róla alkotott kép, minta sérül.
A gyermek a kapcsolataiban is ezt az érzést fogja keresni, ez magyarázza, hogy miért kerül sok borderline-személy a párkapcsolatában áldozati szerepbe.
A fejlődési trauma fokozott érzékenységet hoz létre a személysiégfejlődés során, ami változásokat eredményez az idegrendszer működésében is. Ezzel magyarázható általában a borderline-személyek érzékenysége.
Vannak olyan személyiségjellemzők (pl. újdonságkeresés, sérelem elkerülése), amik megfigyelhetők a borderline-pácienseknél, tehát van némi genetikai meghatározottság is, de alapvetően nem ez indítja el ennek a személyiségzavarnak a kialakulását, hanem az egyén átélt élményei.
K: Milyen kezelési módot alkalmaznak a borderline személyiségzavar esetén?
V: Ez a személyiségzavar hosszú, időigényes terápiával kezelhető. Hogy miért hosszú a terápia? A borderline személyiségzavarban szenvedő páciensnek teljesen újra kell tanulnia mindent, vagyis újra kell mintázni számára egy biztonságos szülőkapcsolatot. Ez akár éveket is igényelhet.
Azokat a társult betegségeket, pszichés zavarokat is gyógyítani, kezelni kell, amelyek a borderline mellett előfordulhatnak.
Ebben az esetben a pszichológus mellett szükség van pszichiáter segítségére is. Folyamatos konzultáció mellett zajlik ilyenkor a terápia.
Gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, az agresszivitás, az impulzivitás vagy a szélsőséges érzelmek minimalizálása érdekében. A pszichoterápia mind egyéni, mind csoportos formában nagyon hasznos a borderline-páciensek számára.
K: Ha nem kezelik, milyen szövődményei lehetnek?
V: Sajnos a nem megfelelően kezelt borderline személyiségzavarhoz társulhatnak különböző pszichés zavarok, köztük szorongásos zavarok, hangulatzavarok, de akár bipoláris zavar vagy nárcisztikus személyiségzavar is. Súlyos esetben a páciens akár öngyilkossági kísérletig is eljuthat.
K: Meg lehet előzni ezen állapot kialakulását?
V: Ha a szülők megfelelően válaszkészek: figyelik a gyermekük szükségleteit és arra reagálnak, folyamatosan pozitívan megerősítik őt és a családban odaadó és szeretetteljes légkör uralkodik, akkor jó eséllyel egészséges személyiségszerveződés alakul ki. A gyermek képes lesz biztonságosan kötődni és feldolgozni a nehézségeket, melyeket fejlődése során átél.
Sajnos ez a személyiségzavar a lélek és a személyiség minden elemét érinti.
Kihat a viselkedésre, az érzelmekre és minden képességre is, ami az alkalmazkodáshoz szükséges. Azok, akik borderline személyiségzavarban szenvednek, elhagyatottnak, magányosnak érzik magukat, segítségre szorulnak. A problémáról pedig beszélni kell, hiszen az emberiség 2-3%-át érinti.