10 boldogságpillanat, ami meghozta a tavaszi hangulatomat

Bár az ablakunk alatt csak egy platánfa áll, ami nem hoz virágokat, egy kicsit távolabb, az út túloldalán lévő ház kertjében virágozni szoktak a vadszilvafák, és bár kicsit hunyorítani kell, hogy látni lehessen őket, mégis mindig jól esik reggelente odapillantani rájuk, amikor elhúzom a függönyt. Idén is várom ezt a csodaszép kilátást!

A tavaszi nagytakarítás jegyében mindig le szoktam mosni az ablakokat, így lesz ez idén is! Az elvégzett munka önmagában is elégedettséggel tölt el, de a tiszta üvegtáblákon beáradó napfény tényleg ragyogóvá teszi a szobát és az ember hangulatát is.

Mivel nem akartam boltba menni érte, idén úgy fogom festeni a tojásokat, ahogyan annak idején a nagymamámtól láttam: gyertya olvasztott viaszába mártott fogpiszkálóval festettem mintákat a tojáshéjra, amit aztán hagymahéj főzővizébe tettem, hogy színt kapjanak.

A húsvéti mondókák, locsolóversek megtanulásához a lányom még túl kicsi, de attól még élvezettel hallgatja őket, a „Tavaszi szél vizet áraszt” éneklésekor pedig még ő is megpróbálja dúdolgatni a dallamot, ami hivatalosan az egyik legaranyosabb, legmeghatóbb és legboldogabb pillanata volt számomra a szezonnak.

Imádok tésztát dagasztani: szeretem látni, ahogyan a hozzávalók szép, fényes tésztává állnak össze a kezem alatt, örömmel tölt el, amikor a tészta megkel, és imádom, ahogyan a sülő kalács illata betölti az egész lakást.

Ahogyan a narancs vagy a fahéj illatáról a karácsony, nekem a kalácsról rögtön a húsvét jut eszembe az év bármely napján, ilyenkor pedig rögtön megérkezik tőle az ünnepi hangulatom is.

Mindig szívesen böngészem a Fortepan képeit, az pedig mostanra szokásommá vált, hogy egy-egy ünnep közeledtével rákeresek arra is. Most is így tettem a húsvéttal, és rengeteget mosolyogtam a múltból előugró, izgalmas, szokatlan, rejtélyes vagy éppen szívet melengető ünnepi felvételeken.

A húsvét előtti időszakban jól esik még azokat is felhívnom, akikkel egyébként csak ritkábban beszélek. Minden ünnep esszenciája az együtt, szeretetben eltöltött idő. Most jobban, mint eddig bármikor, értékelem, hogy nekünk megadatik.

Van abban is valami szép, ha az ember nem az érkező vendégsereg miatt takarít és dekorál, hanem csak a maga meg a családja kedvéért.

Előszedtem a pasztell színű huzatokat a párnákra, kitettem néhány szép kristályvázát és egy szép tálon elrendeztem egy adag aprósüteményt az asztal közepére, majd a lakásban körbenézve megállapítottam: tényleg kicsi kell, hogy ünnepi hangulata legyen a lakásnak!

Amikor gyerek voltam, a tavaszi szünet idején rendszeres program volt, hogy klasszikus magyar filmeket néztünk a tévében, vagy elővettük a kedvenc meséinket.

A Filmarchívumban például rengeteg mozifilmet lehet megtekinteni, és el is mentettem párat, amit biztosan meg fogunk nézni a következő hétvégéken.

Most, hogy home officeból dolgozok, az ágyból sem kell kiugranom olyan gyorsan reggelente.

Ébredés után még az egész család marad egy kicsit a párnák között, összebújunk, beszélgetünk, játszunk. És ha valami, hát akkor ezek a pillanatok igazán ünnepiek, akármi történik is éppen a világban.