2:00
Miután Danival remekül elbeszélgettünk arról, ki mivel foglalkozik a legutóbbi, valójában meg nem történt találkozásunk óta, mindketten visszatértünk a kollégáinkhoz. Eredetileg úgy terveztem, hogy már csak néhány percig maradok, elköszönök a lányoktól, és hazataxizom, de végül egészen máshogy alakult az este. Esztiék ugyanis rávettek még egy „utolsó pohár” italkára, meg egy „búcsútáncra„, ami ahhoz vezetett, hogy észre sem vettem, de már hajnali kettőt ütött az óra, én pedig még mindig maximális energiával pörögtem velük. És semmi kedvem nem volt aludni.
3:30
Decemberben, hajnali háromkor elképesztően hideg van az utcán. Eddig is sejtettem, de ahogy sétáltam az utcán egy taxit keresve, újra rá kellett jönnöm. Azt hiszem, sosem örültem még annyira az otthon melegének, mint mikor beléptem az ajtón, és egy gyors (de annál forróbb) zuhany után két pokrócba csavarva bedőltem a takaró alá.
6:30
Soha életemben nem utáltam még ennyire magam reggel! Nem elég, hogy 3 órányi alváson vagyok túl, de fáj a fejem, és őszintén szólva voltam már jobban is. Csak azért nem jelentettem beteget mára, mert valószínűleg mindenki tudta volna, mi is az igazi bajom; és mert abban reménykedtem, hogy az előzmények hatására ma hamarabb elengednek minket. A melóban egészen jó volt a hangulat, sőt, sosem volt még ilyen jó! Az osztályvezetőnk furcsa mód nem jött be, mert állítólag nagyon megfázott tegnap – de ezzel a kijelentéssel senkit sem sikerült meggyőznie. Mindenki az előző estéről beszélt, viccelődtek, és hosszú hónapok óta először úgy éreztem, hogy én is maximálisan közéjük tartozom. Ráadásul rengeteg új ismerősöm lett, még a marketingosztályról is, így magabiztosan kijelenthettem, hogy nem vagyok többé kívülálló. Olvass még a témában
És bármennyire is nehéz volt belekezdeni a munkába, mégis, maximálisan megérte a dolog. Azt hiszem, néha muszáj bevállalnunk olyan helyzeteket, amikhez aztán tényleg semmi kedvünk; amik kimozdítanak a komfortzónánkból, hiszen ezek segítenek továbbhaladni az utunkon. Irányt adnak, hogy ne ugyanazokat a köröket rójuk le újra meg újra, és segítenek tapasztalatokat gyűjteni. Úgyhogy egy dologban biztos vagyok: ha a jövőben olyan társaságba hívnak meg, amit nem igazán ismerek, bátran elmegyek közéjük. Mert hát, ki tudja? Lehet, hogy egyszer majd épp egy ilyen helyzetben ismerem meg azt a személyt, akivel összekapcsolódik az utunk!
