Ezt az őszi búskomorság napjai követik, amikor a hirtelen jött hőmérséklet-csökkenés és az állandó viharok miatt egész nap a szobádban szeretnél üldögélni. És aztán december elején egyszer csak megérkezik az a különleges időszak, amikor a karácsonyi vásár és a fényáradat felébreszti bennünk az ünnepi hangulatot, és hirtelen még ez a fránya hideg sem tűnik olyan zavarónak.
Engem ez a pillanat néhány napja ért utol, azóta viszont teljesen megszállt a karácsony gondolata. Végre düböröghet hangosan a Last Christmas, előkerülhetnek a fiók legaljáról a díszek, és senki sem bámul meg, ha már kora délután forralt borral a kezedben sétálgatsz az utcán. És bár utoljára kisgyermekként éreztem azt a varázslatos, még-aludni-sem-bírok izgalmat Szenteste előtt, mégis, a mai napig reménykedem abban, hogy 24-én hatalmas havazás lesz, és egy nosztalgikus szánkózással zárhatjuk le az ünneplést.
Váratlan program a hét közepére
Bár annyit be kell vallanom, ehhez a nagy ünnepi hangulatomhoz sokat hozzátett az is, hogy egyre inkább közeledik a karácsonyi szabadságom ideje. Hétfő délelőtt épp arról álmodoztam munka közben az íróasztalnál üldögélve, hogy melyik könyvet fogom elolvasni, és milyen sütivel lepjem meg anyuékat, amikor az egyik munkatársamtól kaptam egy üzenetet a céges levelezőben. Olvass még a témában
Ez vár rád a szerelemben idén júniusban – zodiákusod szerint
A szerelmes kolléganő nem áll le, ezen mulat az iroda – férfiak mi a kettős mérce durva példája?
A szerelmi háromszög legfájóbb része: ezt éled át, amikor megcsalnak
Párterapeutaként elmondom, mit mondanak a párok és az valójában mit jelent
„Láttad, hogy a céges partit áttették jövő hétről a mostani csütörtökre?„
Oké, álljunk csak meg egy szóra. Lesz céges parti? Nekem már ez is teljesen új információ volt, az meg aztán pláne, hogy mindössze három napom van felkészülni rá lélekben – és ruházatban is. Mert hát oké, hogy van a szekrényemben néhány bulizós szerelés, de nem biztos, hogy szívesen sétálgatnék az igazgató előtt flitteres miniszoknyában. Bár ha jobban belegondolok, senki előtt nem mászkálnék benne szívesen. Már bánom, hogy sikerült rábeszélnie az eladónak, mert azóta is csak a tükörképemnek mutattam meg a négy fal között.
Délutánra már biztossá vált a dolog: csütörtökön céges parti lesz, mindenki hivatalos rá, és nem, nem lehet a pénteki munkanapot másnaposságra hivatkozva kihagyni – ez utóbbit az osztályvezetőnk nagyon világosan kijelentette. Az igazat megvallva semmi kedvem nem volt a dologhoz. Elpazarolni legalább egy délutánt a ruhavásárlásra, figyelni a buliban, hogy ne mondjak butaságot egy-két pohár ital után, másnap pedig hulla fáradtan végigdolgozni a napot; nem éppen így terveztem a hétvégét megalapozni. De tekintve, hogy szinte mindenki ott lesz, én sem maradhattam ki a csapatból. Akkor pedig nem is sejtettem, de egy nagyon is szórakoztató estének néztem elébe…
Amikor elhúzódik az este…
A céges partit leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor fiatalabb koromban meghívtak egy házibuliba, ahol csak egy-két embert ismertem. Eleinte feszélyezve éreztem magam, hiszen fogalmam sem volt, miről beszélgethetnék egy csapat összeszokott idegennel. Egyáltalán mivel szólítsam le őket? Aztán ahogy telt az idő, és ezzel egyenes arányban fogyott az alkohol, szépen lassan mindenkivel megismerkedtem, és a kezdeti feszélyezettségnek nyoma sem volt. Nos, valahogy így éreztem magam az első egy órában – ugyanis hiába dolgozom itt már hónapok óta, valójában még mindig én számítok a „legfrissebb” tagnak. Maga a rendezvény a közeli hotel egyik termében volt; asztalhoz leülős, pincérek által felszolgált vacsora nem volt, mert az átszervezés hirtelen jött. De cserébe alaposan feltankoltak borokból, egy svédasztalkáról pedig bárki kedvére falatozhatott a mini szendvicsekből.
21:00
A buli kábé egy órája kezdődött el, de a kollégáim egy része az „igyunk, mielőtt inni mennénk” elvet vették alapul, és már nagyon vidáman táncoltak a parketten. Mivel a munkahelyi legjobb barátnőm késett, én inkább lehuppantam egyedül az egyik székre, és a mobiltelefonom segítségével úgy tettem, mintha épp nagyon elfoglalt lennék. Ezer köszönet annak, aki felfedezte ezt a csodás készüléket, hiszen ilyen helyzetekben életmentő tud lenni. Maximum egy-két órát maradok, és utána biztosan hazamegyek…
