23:30
Oké, már tudom ki az a srác, ugyanis ez kis magánnyomozásba kezdtem, és az osztályvezetőnknél rákérdeztem. A neve Dani, a marketing osztályon dolgozik, és fogalmam sincs, hogy lehetséges ez, de még egyszer sem találkoztunk össze a folyóson. Bár lehet, hogy azért, mert nem közös a folyosónk. És két emelet választ el minket egymástól. Na mindegy, ettől függetlenül egy pohár bor után elég bátor voltam, hogy leszólítsam a svédasztalnál.
– Szia Dani, én Dóri vagyok, és szerintem mi még nem találkoztunk – nyújtottam oda neki a kezem, és aztán rögtön meg is bántam, hogy egyáltalán megszólaltam. Mert rögtön a legelső mondatommal nyilvánvalóvá tettem neki, hogy én azért csak tudom, őt hogy hívják; a meglepettség pedig leolvasható volt az arcáról, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom valamit.
– Úgy értem már találkoztunk, még régen, a folyóson. Csak hátha nem emlékszel rám, inkább bemutatkozom újra. Ügyes vagy, Dóri. Eddig nagyon profin csinálod, gondoltam magamban, és képzeletben meg is veregettem a vállam ezért a „fantasztikus” teljesítményért. Olvass még a témában
– Te léptél rá véletlenül a lábamra nemrég, igaz? – kérdezett vissza, miközben viszonozta a kézfogásomat.
– Egyébként persze, hogy emlékszem arra a találkozásra, örülök, hogy megint összefutottunk.
Oké, ezután valószínűleg az én arcomról volt leolvasható a meglepettség. Én csak blöfföltem az imént, életemben nem láttam még ezt a srácot, de ezzel a reakcióval teljesen elbizonytalanított. Lehet, hogy tényleg találkoztunk már a folyóson, csak elfelejtettem? Vagy épp a füllentések mesterével beszélgetek, aki szemrebbenés nélkül tud hazudni a legapróbb dolgoktól kezdve a legnagyobbakig?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
