Idén ilyen szempontból valamivel kevesebb energiát öltem a díszítésbe, de minden igyekezetemet belevetettem abba, hogy egy igazi, Pinterest-szintű fenyőfa álljon majd a nappaliban. Ennek örömére néhány napja bevásároltam csillogó gömbökből és girlandokból, ami összességében tényleg feldobta a régi díszeket. Nem is lett rossz a végeredmény!
Karácsonyi vacsora régen vs. most:
Kisebb koromban a tesóimmal mindig nagyon vártuk az ünnepi vacsorát, de az utána lévő ajándékozást még jobban! Így hát az esetek többségében gyorsan bekanalaztuk, ami a tányérunkban volt, majd addig pillantgattunk kíváncsian a fa alá, míg a szüleink végre be nem fejezték a vacsorát.
Idén mársenki sem akarta 10 perc alatt letudni a közös evést. Sőt! Végig beszélgettünk, nosztalgiáztunk, és persze viccelődtünk is egymáson, miközben szinte mindenből ettünk legalább néhány falatot. Az biztos, hogy ezek után kőkemény edzésbe kell kezdenem, különben rám sem ismernek a munkahelyemen januárban. Olvass még a témában
Így hatott rám a ghosting, és így építettem vissza az önbizalmamat
„Csak olyan férfihoz menj feleségül, akivel ez megvan köztetek” – Mi az az egy dolog, amitől sikeres lesz egy házasság?
„Csend van, nyugi van” – Férfiak, hogyan értelmezitek a párotok hallgatását?
Amikor a színház valóban megérint: Egy emlékezetes előadás, ami hosszú időre megváltoztatta a napjaimat
A vacsi után, régen vs. most:
Gyermekkoromban az ajándékozás volt a karácsony csúcspontja, utána pedig mindannyian az újonnan kapott játékainkkal voltunk elfoglalva. Volt annak az időszaknak egyfajta különös varázsa, amit, azt hiszem, csak a legkisebbek éreznek: ahogy felnövünk, ez eltűnik belőlünk, és csak az emlékeinknek köszönhetően tudjuk, milyen hangulat járt át minket akkoriban.
