Ezúttal az ajándékozást követően senki sem tűnt el a szobájában, hogy az új holmijaival kösse le magát. Most, hogy már mindannyian felnőttünk, a közös beszélgetés sokkal jobb programnak tűnt – hát még egy Activity parti! Nem is emlékszem, mikor játszottam ilyet utoljára, de sikerült olyan jó csapatot alkotnunk a tesóimmal (arról nem is beszélve, hogy a legkönnyebb kártyákat húztuk ki), hogy megnyertük a „meccset”.
Ohh, azok a rokonlátogatások…
A következő napon aztán sor került arra is, amire lélekben már próbáltam felkészülni egy ideje. A rokonlátogatások, ahol mindenkit az érdekelt, hogy halad Dóri karrierje felfelé a ranglétrán (jelenleg sehogy), és mi a helyzet a szerelemmel (jelenleg semmi). Eleinte csak kedvesen mosolyogtam, és az „egyre jobban haladok a melóval„, valamint a „nem igazán szeretném magam lekötni most” szövegeket mondogattam felváltva, de amikor már az unokatestvérem legújabb barátja is megkérdezte tőlem (akit, tegyük hozzá, most láttam először), kicsit elegem lett a témából. Elvégre miért kell még karácsonykor is erre emlékeztetni? Bőven elég, ha az év többi napján tudom, hogy épp nincs barátom.
Miután nagyjából mindenkihez eljutott az infó, és következett a témaváltás, egész jól alakult az este. Isteni volt a kaja, szuper sütik sorakoztak egymás mellett, és egy tucat olyan ember vett körül, akik egész életemben ott voltak mellettem (leszámítva persze az unokatesóm barátját). Ők mindig a legjobbat kívánták nekem, és bár néha tényleg nagyon idegesítő kérdéseket tettek fel, mégis, szinte tapintható volt a szeretet és a vidámság a levegőben. Senki sem érezte magát egyedül, hiszen mind ott voltunk egymásnak – még akkor is, ha évente csak egyetlen alkalommal tudtunk így összegyűlni. Olvass még a témában
És akkor rájöttem: lehet, hogy már nincs ott az életemben az a gyermeki varázslat karácsonykor. Lehet, hogy nem lebeg körül a szerelem, amit akkor éreztem, mikor Ádám mellett feküdtem a kanapén tavaly. De helyette idén valami sokkal jobbat kaptam, amit életemben először tudtam igazán értékelni. Történhet bármi körülöttem, az otthon az a hely, amit a sodrás nem képes magával vinni: ahová mindig hazatérhetek, és olyan mértékű szeretet kapok, amekkorát senki mástól – az év minden egyes napján!
